Állami gimnázium, Eger, 1914
— 10 — vei maga jelenlegi közoktatásügyi miniszterünk vette kezébe avval az erős elhatározással, hogy e fontos társadalmi és kulturális kérdést megoldás végett napirendre tűzi. Az ezen célból még a múlt évben kiadott s az országos közoktatásügyi tanácshoz intézett nagyfontosságú rendelete reményt nyújt arra, hogy középiskoláink életbevágó kérdései rövid idő alatt helyes megoldást nyernek. Kultuszminiszterünk jól ismeri a társadalmi és iskolai élet hiányait és rendeletében nemcsak a bajokat jelöli meg, hanem arra is rámutat, miképen kell azokat orvosolnunk. Rendeletében meggyőző szavakkal hangoztatja, hogy középiskoláinknak a korunk követelte szellemben való átalakítását tovább nem halaszthatjuk, mert különben a nyugateurópai nemzetek művelődésével lépést nem tarthatunk. A nagy német nemzet mintájára meglévő iskoláinkat akarja tovább fejleszteni s nem akar új, egységes középiskolát teremteni. Emellett különösen kiemeli reáliskoláink elhanyagolását és kilátásba helyezi a fejlődést akadályozó törvények megváltoztatását is. Tájékoztatásul nemcsak érdemesnek, hanem szükségesnek is tartom a több pontból álló rendeletnek reáliskoláinkra vonatkozó ötödik és utolsó pontjából az alábbi részleteket idézni: «Tarthatatlan állapotnak ítélem, hogy kétféle középiskolánkat oly aránytalnul keresik fel a tanulók. Nem számítva a fővárost, ahol minden iskola telve van, a vidéken rendszerint népesek a gimnáziumok, míg a reáliskolák aránylag gyéren látogatottak. Ennek a gimnáziumok felé való egészségtelen tódu- lásnak az oka nyilván abban van, hogy a törvény a gimnáziumnak megadta a teljes jogosítást, a reáliskola jogosítását ellenben szerfölött korlátozta, holott mindkét középiskola feladatát elvileg azonosnak nyilvánította.« «Külön is megjegyzem, hogy amennyiben a reform az 1883. és 1890. évi XXX. törvénycikk módosítását szükségessé teszi,, ily novelláris törvényhozási intézkedés elől sem fogok kitérni s ezért a készítendő tervezet számolhat azzal a lehetőséggel, hogy a fennálló törvények illető szakaszai módosíttassanak. Végezetül hangsúlyozom, hogy amidőn a középiskolai országos reformot napirendre tűzöm, korántsem kívánom azt, amit a tapasztalat állandó értékűnek bizonyított, elvetni, vagy mel-