Állami gimnázium, Eger, 1914

11

lőzni; nem akarok átmenet nélkül tovább haladni s nem akarom a középiskola érzékeny szerkezetét rázkódtatás veszedelmébe sodorni. Csak arra törekszem, hogy középoktatásunk eredménye lehetőleg fokoztassék s hogy a magyar középiskola a tehetetlenség erejénél fogva idők folytán ki ne kapcsolódjék a nyugateurópai egyetemes fejlődés egészéből.«

Kultuszminiszterünk tapasztalt erélye reményt nyújt arra,, hogy az általa megindított mozgalom a közel jövőben meghozza középiskoláink korszerű reformálását és reáliskoláink egyenjogúsítását. Bizonyára lesznek még most is olyanok, kik idegenkedésből, bizalmatlanságból vagy féltékenységből ellenezni fogják azt, hogy reáliskoláink gimnáziumainkkal egyenlő rangra emeltessenek; de mindemellett is remélhető, hogy társadalmunk javarésze megérti kultuszminiszterünk intő szavát és teljes odaadással támogatni fogja reáliskoláinknak fontos ügyét.

Hazánkban reáliskolákat csak a múlt század közepén létesítettek, leginkább olyan nagyobb városokban, melyeknek lakossága akkor még javarészben németajkú volt. Azonban ugyanakkor színmagyar városokban is, mint például Szegeden,, keletkeztek reáliskolák, jeléül annak, hogy a magyar társada- dalomban is akadnak mindenkor a fejlődésnek, haladásnak szószólói és harcosai. Nagy elismeréssel lehetünk irántuk, mert olyan nehézségekkel és előítéletekkel kellett megkiizdeniök, aminőkkel szemben csak önzetlen és meggyőződéses férfiak képesek sikereket elérni.

Az új reáliskolákat kezdetben pusztán az illető városok áldozatkészsége hozta létre. Az államkormány csak később nyújtott anyagi támogatást és csak akkor állított fel maga is reáliskolákat a vidéki városokban, midőn a nyolcvanas években azoknak törvény útján való szervezése is megtörtént. Ily módon az új reáliskolai intézmény meghonosításának érdeme szinte kizárólag csekély számú, de lelkes és kitartó hívek példaadó munkálkodását és egyes városok áldozatkészségét illeti.

Társadalmunk eleinte nem volt tisztában az új intézmény céljával, eszközeivel és jelentőségével. Nem ismerte azon termékeny, bőven gyümölcsöző kölcsönhatást, mely a nyugati államoknak egyrészt reális irányban kiegészített közép- és szak-