Állami gimnázium, Eger, 1913
7 1879-iki gimnáziumi és az ezt követő 1884-iki reáliskolai tantervnek, amely az előbbinek metódikus elveit magáévá teszi. A nemzeti gondolatot következetesen viszi keresztül, amidőn a magyar nyelv és irodalomnak központi helyét kijelöli és biztosítja a nemzeti szempontot a tanterv minden részében. Másik jellemző sajátsága az, hogy az egyes tárgyakat nem a maguk elszigeteltségében, hanem kölcsönös összefüggésükben és egymásra vonatkozásukban mutatja be. A tanterv után négy évvel megalkotott középiskolai törvény legfőbb gondolatainak egyike, hogy a kétféle magyar középiskola: a gimnázium és a reáliskola ugyanazt a feladatot, t. i. a főiskolákra való előkészítést és az általános míveltség nyújtását van hivatva — bár más-más eszközökkel — megoldani és hogy mind a kettő ugyanazon fokú intézmény. De ugyanakkor, amikor a törvény mindkét középiskolát u.-azon feladatok elé állítja, a jogosítás kérdésében már nem következetes, mert a főreáliskolát végzett tanulókat csak a műegyetemre és a tudomány-egyetem bölcsészeti karának néhány ágára bocsátja, a többiek elől elzárja (26. §) és csak azt engedi meg, hogy a reáliskolát végzett tanuló vizsgázhatik a latin és görög nyelvből, de a vizsgáztatás jogát nem ruházta rá a reáliskolára. A törvény e lényeges hibáját érezte már maga megalkotója, Trefort Ágoston, az exakt tudományok, a reáliskolák nagy barátja, aki nagy készséggel fordíttatja le és adja ki Frarynak a klasszikái oktatás ellen írt, nagy port felvert könyvét, hogy ezzel is fegyvert adjon a gimnáziumi láz, a »febris gymnasialis« ellen küzdők kezébe. Alig foglalja el azonban Csáky Albin gróf Trefort miniszter helyét a közoktatási kormányon, máris egészen új irány kerekedik fölül; a középiskolai kérdés teljesen új fordulatot vesz egy új, nem épen egészséges eszmének, helyesebben jelszónak erős hangoztatásával. E jelszó, ezen új eszme az ú. n. »egységes középiskola« volt, amely csaknem egy évtizedig foglalkoztatja pedagógiai köreinket, behatol a törvényhozás csarnokába js, hogy aztán később helyet adjon egy másik, sokkal üdvösebb akciónak, az egységes jogosításra való törekvésnek. Az »egységes középiskola« gondolatából fakadt az 1890: XXX., a görögpótlót életbeléptető törvény, amelynek a képviselőházban egyik legerősebb támogatója Schvarz Gyula, a budapesti tudomány-egyetemen az ókori görög politikai történe-
