Állami gimnázium, Eger, 1913
4 nak idején, amikor a míveltségnek azelőtt szűkebb körökre szorított igényei mind szélesebb körökre terjedtek, figyelemmel kísérhetjük a folytonos reformok utáni vágyat. A'gyermek- és embernevelés nagy problémáit akarják az újítók, a reformerek, a legtökéletesebben megoldani, az ifjúságot, a jövő zálogát, nemzetük kultúrájának részesévé tenni, hogy a mívelődés, az emberiségnek, a nemzeteknek fenséges alkotása, meg ne akadjon, hanem minél pompásabban virágozzék és a kultúrális munka mind a három köre, az irodalmi, a társadalmi és a technikus tevékenység egyenlően és harmonikusan fejlesztessék. És ha valamely kort jellemez a reformok utáni vágy, úgy napjainkat leginkább. A nagy csatazaj, amely a klasszikus mívelődés körül már évszázadokkal ezelőtt felhangzott, még mindig nem szűnt meg; a humaniórák és reáliák küzdelme még mindig tart, az iskola életének reformja állandó érdeklődés és gondolkodás tárgya; a szervezet, a jogosítás, a tanterv és az ezekkel összefüggő kérdések hosszú sorozata még mindig nem jutott teljesen a közmegnyugvás állapotába sem nálunk, sem külföldön. Példa erre a francia középiskolák új szervezete, amely csak 1902-ben lépett életbe, amelyről azt hitték, hogy kitűnően fogja kielégíteni a különböző társadalmi osztályok és vidékek szükségleteit és máris igen tekintélyes hangok szólalnak meg a reformot hangoztatva. A mi nemzetünk közoktatásának mai helyzetét vizsgálva, tapasztalhatjuk, hogy a reform utáni vágy szintén általános. Sem a legjobban érdekelt szülők, sem a felsőbb hatóságok, nincsenek megelégedve, de leginkább maguk a tanügyi körök elégedetlenek az oktatás mai eredményével, amely pedig nagy mértékben jobb a megelőző időkénél. A reform módjára nézve azonban még nem alakult ki egységes felfogás. A legszélsőbb gondolatok szólalnak meg, a minden régit eltörülni akaró radikalizmus mellett merev és minden helyes újítást is ellenző konzervatív felfogás uralkodik a másik táborban. Az elégedetlenség több forrásból táplálkozik; a legtöbben azt hangoztatják, hogy egész tanításrendszerünk nem a mai kor, hanem rég elmúlt idők szükségleteit elégíti ki, az ifjúságot nem neveljük a fejlődő társadalomba, sablonosán működünk, a grammatikának túlságos szerepet szánunk, a rohamosan kifejlődött természettudományokat nem elég intenzíven ápoljuk, az
