Állami gimnázium, Eger, 1913
10 — hanem hármas, illetve négyes elágazást, tri, illetve quadrifurká- ciót követeltek. Az értekezlet igen nevezetes eredményéül tekintendő még azon csaknem egyhangú megállapodás, amely szerint szükségesnek mondották a latin nyelvnek az első osztályból való feljebbvitelét valamelyik következő osztályba, továbbá a rajznak és a természettudományoknak intenzívebb tanítását. Ezen értekezleten elhangzott vélemények figyelembevételével Csáky az egységes középiskola leendő rendszerére egy tanulmányt dolgoztatott ki, majd az országos közoktatási tanács elnöksége elvben elfogadta az egységes középiskolát és előterjesztést tett a miniszternek, amelyben állást foglal a dualismus ellen és utal a szellem és kultúra egységére, amely ellene szól a középiskolai típusok többféle fajának. Hivatkozik arra, hogy a latin nyelvnek a reáliskolába való behozatala (1885-ben) és az 1890-ik görög nyelvi törvény által a reáliskola létjogosultságát megszüntettnek kell tekinteni, mert az a reáliskolai tanuló, aki letette a latin nyelvi vizsgálatot és az a gimnáziumi tanuló, aki a görögöt nem tanulja, kvalifikáció tekintetében egyenlőkké lettek. Meglepő gyorsasággal merült fel az egységes középiskola tervezete de épen keresztülvihetetlen voltánál fogva nem is volt hosszú életű. Kármán és Riedl határozottan ellenezték és azok, akik eleinte állást foglaltak a javaslat mellett, később nem törődtek annak sorsával. Alig foglalja el az új miniszter, Wlassics Gyula a közoktatásügyi tárcát, már beköszöntő beszédében (1895) kijelenti, hogy az unifikálást nem tartja kivihetőnek és mivel nem tűz maga elé nagyon meszemenő célt, csak az 1883-ik évi középiskolai törvény keretén belül akarja a középfokú oktatást tovább fejleszteni. Úgy látszik, féltette a középiskola élő organizmusát a súlyosabb rázkódtatástól és csak a tanterv revízióját akarta, mert a tanterv időkinti felfrissítése nem felforgatás, csak természetes és szükséges javítás. A következő 1896-ik évben felhívta a közoktatási tanácsot a tantervrevizió munkájának megkezdésére, rá két évre, 1898-ban maga vezeti a tanácskozásokot a revízió ügyében a Közokt. Tanácsban és egy nagyszabású kultúrpolitikai programm keretén belül kifejti az új tanterv szükségességének indító okait. Nem akar gyökeres rendszerváltoztatást — úgymond— mert ahhoz a legnagyobb óvatosság kell; oly tanítást óhajt, amelynek
