Állami gimnázium, Eger, 1912

8

s egy jegyzetben a helyet Kertbenyhez hasonlóan igyekszik magyarázni. Lemberger fordítása sem helyes, de legalább a hiba nála nem oly szembetűnő:

An dem Brunnenschwengel starrt ein Klotz ins Leere.

(Lemb. i. m. 25. o.)

Természetesen Kertbenynek is, Kolbenheyernak is sokkal nehezebb volt még a feladata. Úttörők is voltak, de meg nekik magyarázatok sem állottak a segítségükre; ezért szívesen elnézzük apróbb tévedéseiket.

Kolbenheyer fordítását különben az erő és természetesség jellemzik; éppen azért nagyon sokszor az ö fordítása a legsikerültebb. A már fennebb említett rész pl. nála így hangzik :

Wie der Stier, der ernste, wandelt er nach Hause,

Finster vor sich blickend, wie die Nacht, die grause;

Gleich dem angeschoss’nem Wolf im Wuth erzitternd,

In der Hand die Stange, die er trägt, zersplitternd.

(Kolb. i. m. 14. 1)

Bár, mint látjuk, az egyik kép fordításában némi szabadságot is megenged magának, mégis hű és erőteljes marad. Soraival csak a Lembergeréi vetekednek:

Wie des Stiers, so wuchtig is sein Tritt und dunkel,

Wie die schwarze Mittnacht seines Aug’s Gefunkel,

Wie ein wunder Eber sprüht er Zornesflammen,

Und in seiner Hand bricht schier der Stamm zusammen.

(Lemberger i. m. 22. o.)

Handmannak bizonyára már a Lemberger sorai is szeme előtt lebeghettek:

Gleich mürr’schem Stiere wallt er hin durch Sand und Scholle, Gleich mächt’gem Feuer loht sein Aug’ in wildem Brand, Gleich wundem Eber bläst von sich er Zornesflammen,

In seiner Eisenfaust schier bricht das Holz zusammen.

(Handm. i m. 167. o)