Állami gimnázium, Eger, 1912

25

jában: a műforma nem áll teljes harmóniában a költemény tárgyi oldalával. Kertbeny ezenkívül érthetetlen módon — az utolsó versszakot, melyben Arany gúnyosan megjegyzi, hogy manapság a magyar ilyenért nem pöröl, sőt ügyvédet sem kapna hozzá, elhagyja. Annál kitünőbb s minden izében művészi fordítás a Dóczié ; a költeményt szinte Arany művészetével adja vissza, pl.:

So, dass Paul, der ganz verkläret HinteFm Zaun ihr zugehöret,

Ausrief in der Freude Schwall:

Gott allmächtig!

Wie so prächtig Schlägt doch meine Nachtigall!

„Seine ! Ihm gehört ein Quark !

Seine! Nein das ist zu stark!“

Schallt es grob (denn drüben steht er)

Aus dem Mund von Vetter Peter,

„Was?“ schreit Paul und hält sich kaum,

„Steht sie nicht auf meinem Baum ?“

(Dóczi i. m. 82. o.)

Handmann különben ügyes fordítása mellette egész eltörpül:

So schön, dass Paul der lustberauschet Dem Lied der Nachtigall gelauschet,

Die Freude zu dem Ausruf zwingt:

„Ach Gott, wie schön Von meines Baumes Höhn Dieser mein Vogel pfeift und singt!“

„Sein Schatten, hm, der ist Euer!

Still! sonst noch kommt auch der Euch teuer . . .“ slb.

(Handmann i. m. 79. o.)

De igazságot kell szolgáltatnunk Handmannak is, aki egy- egy igen sikerült fordítást is adott; pl. Arany idilljét a Családi kört (Familienkreis) igazi művészettel tudta visszaadni, mig pl. Kertbeny messze mögötte marad az eredetinek. Ezt a részt is:

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka régi tornyán