Állami gimnázium, Eger, 1912

12

színűleg a felületesebb Kertbeny nyomán egyszerű leírássá változtatják :

Und Benczen reicht’ den Krug er übern Tischesrand,

Dem Guten zitterte di2 dürre, alte Hand.

(Handmann i. m. 209. o.)

Egyedül Lemberger tartja meg Arany elevenségét:

Wirt mir eine Kanne! eine Mass dem Alten!

Denn den Humpen können nicht die Hände halten.

(Lemberger i. m. 102. o.)

Más helyt (VI. é.) pl. Kolbenheyer a két farkast Miklóssal nem az ágyra fekteti, hanem az ágy mellé a földre állíttatja, hadd őrködjenek testvérük felett:

Spricht’s und nimmt die beiden Wölfe fein manierlich

Lehnt sie an der alten Bettstatt Ecke zierlich

Und gibt ihnen Lehren: „Stehe, Pärchen, stehe,

Wache, denn dein Bruder schläft hier in der Nähe.

(Kolb. 1. m, 64. o.)

Kolbenheyer egy jegyzetben magyarázni is igyekszik a változtatást s azon nézetének ad kifejezést, hogy a költemény ezzel a módosítással nyert. Ebben erősen kételkednünk kell. A gyakorlatban gondolva el a dolgot, a két agyonvert farkast nehéz lenne úgy felállítani, hogy azok össze ne essenek, mintegy őrködő állapotban maradjanak, de meg Miklósnak erre nem is lenne ideje. Lélektanilag pedig természetes, hogy a két holt farkas hallatára bennünk a nyugvás, a pihenés s nem az őrködés, az ébrenlét képzete fog felmerülni, annál is inkább, mivel a természetes asszociáció (György is ott fekszik, ott pihen az ágyon) is ezt a képzetkapcsolatot idézi fel bennünk. Nem is szólva a képnek költői oldaláról, amely a fordítással szinte kárba vész; hiszen a képnek az a fontos oldala, hogy Györgyöt a farkasok testvérévé teszi meg, nem pedig az, hogy azok őrködnek-e vagy nem ; ez egészen mellékes, sőt helyteleníthető, hiszen testvérek nem szoktak testvérek felett őrködni.

Leghelyesebb tehát, ha az eredetihez híven ragaszkodunk; Arany művészete különben sem szorul javításokra