Állami gimnázium, Eger, 1912

11

Vagy vegyünk más példát. Miklós (XII. é.) úgy örül a királytól kapott kardnak, hogy „Dárius kincsének még oda se nézne“ Kertbeny megtartja:

Darius’ Schatz selbst war’ nicht Lockung So war er vom Schwert berauscht.

(Kertbeny i. m, 168,)

Kolbenheyer, Handmann is megtartják a hasonlatot. De ez a kifejezés a németben nem annyira népiesen, mint inkább tudá- kosan hangzik; éppen azért jogosnak és helyesnek kell elismernünk Lemberger kissé szabadabb fordítását is:

Nicht für Geld und Reichtum möchte er es geben,

Hoch in Ehren halten wird er es im Leben.

(Lemberger i. m, 122. o.)

Az ilyen kissé szabadabb fordítást kell akkor is helyesnek tartanunk, amikor oly sajátosan magyar dolgokról van szó, mint a puszták délibábja stb. Ha meg is tartjuk magát a szót, az a német közönségnek nem sokat mond. Nem helyeselhetjük tehát az ilyenféle fordítást (Kolbenheyer, Handmann):

„Er sah in . . . Délibábs Gewässern Berge“ etc.

(Kertbeny i. m. 87. o.)

Hiába magyarázzuk azután jegyzetekben, hogy = fata morgana stb. Sokkal helyesebbnek tarthatjuk Lemberger fordítását:

. . . Aber nach drei Tagen Aus der Lüfte Spieglung hohe Berge ragen.

(Lemberger i. m. 70. o.)

Az efféle szabadságok egészen más beszámítás alá esnek, mint azok az önkényes változtatások, melyeket a fordítók időnkint — bár elvétve — megengednek maguknak. S rögtön hozzátehetjük, ezek rendesen nem is járnak azzal a haszonnal, amelyet tőlük várnak.

Miklós jókedvű mulatozásának (X. é.) drámai elevenségű jelenetét: „Kannát nekem csapiár! Pintet az öregnek!“ stb. való