Állami gimnázium, Eger, 1910

5 káját helyettesítené a száraz okoskodás, vitatkozás a már úgy is meglévő, írásba foglalt, a szent könyvekben föllelhető tételekről. Mind a hit, mind a tudomány drága kincsei az emberiségnek, nélkülözhetetlen feltételei a művelődésnek, de mind a kettő füg­getlen, valóságos külön világ. Ott kezdődik voltaképen a felvilá- 4 gosodás, amikor hit és tudomány önálló életet kezdenek élni. Az első nagy gondolkodó, aki arra szánta magát, hogy csu­pán a saját erejéből, kizárólag a saját értelme által fogja felfe­dezni a legnagyobb igazságokat, a XVII. század nagy francia phi- iosophusa, Descartes volt. Nem támaszkodik tehát a vallás tanítá­saira, szándékosan elhárítja magától mindazokat az ismereteket, amikhez a nevelés, az iskola juttatta, tudomást sem vesz a más emberek kutatásairól, könyveiről, sőt még a külvilág előtt is be­hunyja szemét, nem akar tapasztalatokat sem gyűjteni, egészen magára hagyva, csupán csak a gondolkozás által kísérli meg az igazság felfedezését. Felteszi magában, hogy minden igazságot, amit a hit oltott beléje, minden ismeretet, amit a nevelés, tanulás, tapasztalás révén szerzett, egyelőre kéteseknek, bizonytalanoknak tekint, ime ily előkészülettel fog hozzá ahhoz az elmélkedéshez, magábaszálláshoz, melynek célja egy első igazságot, bizonyosságot felfedezni. Mi lesz majd ez az első bizonyosság? A uires, sokszor idézett formula szerint: Gondolkozom, tehát vagyok. Ha mindent kétségbe vonunk, minden ismeretet elutasítunk magunktól, ezt az egy bizonyosságot el kell fogadnunk, hogy gondolkozunk, mert hiszen a kételkedés is gondolkozás. A gondolkozás pedig feltéte­lezi a létet, feltételezi azt, hogy vagyunk. íme ily módon jut Des­cartes egy első bizonyossághoz, igazsághoz, minden tapasztalás' » minden átvétel nélkül, csupán csak saját gondolkozása által. Ugyanily eljárással, módszerrel jut el a többi igazságokhoz. A testtől független lélek létének bizonyítása után Isten létét igazolja, ^ ismét csak saját értelméhez, gondolkozásához fordulva bizonyítékért. Descartes-ot elnevezték a modern philosophia atyjának. Ha­tása mérhetetlen. A XVIII. század hatalmas szellemi mozgalmát, a felvilágosultság harcát voltaképen ő indította meg. Fontossága abban áll, hogy az igazságot kereső embert saját értelméhez uta­sította, ne könyvekben keressük az igazságot, ne mások állítását fogadjuk el, hanem igyekezzünk saját értelmünkkel, gondolkozá­sunkkal megtalálni az igazságot, mint a hogy a mathematikus az egység fogalmából s néhány nyilvánvaló tételből kiindulva, pusz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom