Állami gimnázium, Eger, 1910
Felvilágosodás és irodalom a XVlll. században. A felvilágosítás szó harcot jelent, téves vagy tévesnek tartott ■eszmék, előítéletek ellen s uj igazságok vagy igazságoknak vélt meggyőződések érdekében. Össze szokták hasonlítani az oktatással. Valóban, amint a nevelés, közoktatás, a felvilágosítás is a közművelődés ügyét szolgálja, de lényegesen eltérő módon A közoktatás pusztán az átvett, elfogadott ismeretek közlésére szorítkozik s azokhoz fordul, akik még ily ismeretekkel nem bírnak, ■tehát főkép a gyermekekhez, kiskorúakhoz. Az idősebb nemzedék műveltségének az anyagát adja át az oktatás az ifjabb nemzedéknek. A fölvilágosodás ezzel szemben nem közlője az ismereteknek, hanem helyesbítője, kijavítója, sőt kicserélője azoknak, ennélfogva nem is a gyermekekhez fordul, akiknek még nincsenek magasabb ismereteik, egyéni meggyőződéseik, hanem a felnőttekhez, azokhoz akikben van ismeret, meggyőződés, ámde — legalább a felvilágosítók hite szerint — téves ismeret, előítéleteken alapuló meggyőződés. Az oktatás a műveltség megőrzője, a felvilágosítás az előbbre vivője, fejlesztője annak. A felvilágosítás, vagyis az ismeretek, meggyőződések, az egész műveltség átalakításának első nagy kora a renaissance. Átalakult e korban az irodalom, tudomány és művészet s ezek alapján az emberek egész gondolat- és érzésvilága. Hatalmas lendületet nyert a classicus nyelveknek, a latin és görög nyelvnek a tanulmányozása s a classicus irodalom és művészet alkotásainak elterjesztésében kiváló segédeszközökké válnak az akkoriban feltalált könyvnyomtatás és rajzmetszés. Amint a képzőművészetek átalakultak a latin-görög művészet hatására, amint az épitő-mű- vészetben kifejlődött a legfönségesebb stylus, a renaissance, a szobrászatban a nemes, élettel és erővel teljes természetesség, a
