Állami gimnázium, Eger, 1910

32

tették vissza. Talán a legnépiesebbek a skót Burns Róbert, a a költő-földmíves és az orosz Kolycov, a költő-pásztor.

A természethez való mélységes ragaszkodás, ami oly igen jellemző a felvilágosultságra, még két uj hangot vitt be az irodalomba. Egyik a természetszeretet, másik a magány, az ábrándozás kedvelése. A termeszetszeretet Rousseaunál mint beteges rajongás jelentkezik. Csodálja a mindent magába záró nagy természetet, mindenséget, de lelkesedik a természet legparányibb jelenségeiért is. Másoknál a természethez való vonzalom meghatározott vidékek költői, szemléletes, sokszor egészen lyrai hangű megörökítésében nyilvánul. Különösen a XIX. század irodalmai valósággal a honi föld illatát éreztetik meg velünk, a hazai föld szépségeit varázsolják elénk. Sokakra meg épen a távoli, exotikus vidékek idegenszerű pompája hat, sokan szerették tehát az oly könyveket is, amelyekben ez az exotismus uralkodott. Ilyen könyv volt a már említett Pál és Virginia című regény. A magány, az álmodozás, ábrándozás kedvelése épen úgy összefügg a természethez való vonzalmunkkal, mint azzal az idegenkedéssel, amit a társadalom, a város, az emberek közelléte gerjeszt bennünk. Jellemző érzés volt ez a XVIII. században, hatalmas erővel jelentkezik különösen Rousseauban, de uralkodik a következő század gazdag lyrai költészetében is.

Az ábrándozás, álmodozás kedvelése egyébként szorosan ösz- szefügg még a XVIII. század irodalmának egyik legfontosabb irányával is, az erkölcsös-érzelmes irodalommal. Ez az irányzat Angliában keletkezett a század legelején, azután rövidesen uralomra jutott a többi irodalmakban is. Különösen a színi-, meg a regény- irodalomban, továbbá a nagyon népszerű folyóiratokban jelentkezett. Jellemző rá különösen az erkölcsösítő, tehát oktató szándék, a regényíró megfeledkezik a cselekvényről, a vígjátékíró a nézői mulattatásáról s egyformán a közönség oktatására, erkölcsi elvek, az élet problémáinak fejtegetésére törekednek. Soha sem tartották inkább szem előtt azt a sokat vitatott nézetet, hogy a színpad a példával való buzdítás vagy elrettentés, tehát a nevelés, oktatás hathatós eszköze. Nemes erkölcsi elvek terjesztése, a társadalmi hibák, bűnök ostorozása, az erkölcstelen, szemérmetlen irodalom elleni küzdelem ennek a moralizáló irodalomnak a főcélja. Keletkezését nagyban előmozdította a XVIII. század irodalmának erkölcsi eldurvulása, különösen az angol vígjáték hallatlan erkölcs-