Állami gimnázium, Eger, 1910

31

többet a keleti nyelvekkel s a Kelet költészetével. Fordítja a perzsa költőket, Hafizt, Rumit Firdúszit, lefordítja a nagy ind éposz, a Mahabharata egyik legszebb részét, a Nál és Damajanti epizódját s az arab Haririt. Természetesen az európai irodalmakról sem feledkeznek meg. Shakespeare és Dante valóságos fejedelmi tekintélyhez jutnak a költészet birodalmában, a spanyol Cervantes és Calderon szintén ismerőse lesz a német közönségnek.

Az ily módon ismertté és kedveltté vált naiv költészet természetesen mélyen hatott a müköltészetre is. E hatás ép oly sokoldalú volt, mint akár a classicus irodalmak hatása. Mint tudjuk, az európai irodalmak utánozták az antik költészet műfajait, verselését, stylusát, szóképeit, leginkább az antik világból merítették tárgyaikat s az antik szellem, gondolkozás és érzésmód megérzékítésére törekedtek. így lesz ez a naiv költészettel is. Igaz, hogy ez főleg a XIX. században gyakorolt mélyre ható befolyást az irodalmakra, épen azért itt csak futólag fogjuk a hatást jellemezni. Tehát hatni fog mindenekelőtt a naiv költészet nyelve, stylusa, verselésmódja. Csak két példát említsünk fel. A ma oly csodált, hatalmas nagyorosz irodalmi nyelv csak a XVIII. század második felében alakult ki. Egész addig az ó-bolgár, vagy más néven egyházi szláv nyelv volt az orosz irodalom nyelve. Ebben az időben azonban a nagy nyelvész, Lomonossov és a nagy történetíró, Karamzin, a nép nyelvét teszik meg az irodalom nyelvévé, az utóbbi egyben az orosz népdal hangsúlyos verselését is utánozta költeményeiben. Ez a népnyelv s ez a népies verselés vált azután uralkodóvá a csodás gyorsasággal emelkedő orosz irodalomban. A másik példát saját irodalmunk nyújtja. Költészetünk akkor emelkedett legmagasabbra, amikor népies szellemmel megtelve, nyelvben és formában, meg természetesen tarialomban is, egészen közel jutott népünk költészetéhez. De eltanúlt a müköltészet műfajokat is a naiv költészettől. Említsük meg Petőfi népdalait, a német Bürger, vagy Arany János balladáit. E költeményfajok teljesen a naiv költészetben gyökereznek. Hogy azután a népélet tárgyat is szolgáltatott az irodalomnak, erre ismét saját költészetünk ad bőséges példát. Gondoljunk a Toldira meg Petőfinek főleg leíró költeményeire. Természetesen az is végtelenül gyakran előfordult, hogy valami naiv mese, monda szolgáltatta a tárgyat. Végül voltak költők, kik teljesen népies szellemben dolgoztak, a nép érzés- és gondolatvilágát tükröz-