Állami gimnázium, Eger, 1910
16 a természettudományoknak. Íme tehát a századnak mély vonzalma a természethez a második okozója a természettudományok nagy kedveltségének. A tudományos eszmék átalakítása mellett nagy gondot fordítanak a XVIII. század szellemi harcosai a vallási eszmék átalakítására is. Természetes, hogy a vallásos eszmék közül is csak azokat fogadják el, amelyek észszerűeknek látszanak. Tehát a vallásból is ki akarnak küszöbölni minden természetfölötti elemet, mindent, ami értelmünknek hozzáférhetetlen. Harcolnak tehát a csodák hite ellen, a „babonák“ ellen, a kinyilatkoztatás eszméje, s általában a dogmák, hitcikkelyek ellen. így azután a vallást néhány, az értelem által is átlátható, elfogadható tételre, meg erkölcsi szabályra zsugorították össze. Főleg Angliában volt a vallás és a természettudományi gondolkozás eme kompromisszumának, kiegyezésének sok híve. Locke-kal együtt az úgynevezett freethinker-ek, szabad gondolkozók törekedtek ily észszerű vallás megállapítására. Jellemző egyébként, hogy majdnem valamennyien más és más tételeit tartották meg a keresztény hitnek, mint értelmük előtt elfogadhatókat. Sok hive volt a racionalista vallásosságnak Németországban. A franciáknál Rousseau volt a „felvilágosult hit“-nek legékesebb szavú prófétája. Egyébként volt a vallási felvilágosultságnak mérsékeltebb alakja is. Ennek a hirdetői hívei voltak valamelyik keresztény egyháznak, s csupán csak arra törekedtek, hogy az egyoldalú, felekezeti elfogultságot szüntessék meg. Hirdetik tehát a türelmességet, a különböző felekezetek egyenlő jogait. Gyönyörű költői emléke e szellemnek Lessing hires darabja, a Bölcs Náthán. Számosán voltak végül a mindent kétségbe vonók, mindent tagadók. Franciaországban d’Hol- bach báró körül csoportosulnak e hitetlenek. De, mint előre bocsátottuk, a tudomány és a hit átalakítása csak egyik célja a felvilágosultságnak. A másik cél ezen uj, tudományos, illetve vallási eszmék elterjesztése volt. A felvilágosultság összes harcosai a tudományok, az uj ismeretek és eszmék terjesztésének, népszerűsítésének szolgálatába állanak. Magukban a század gondolkozóiban és íróiban is bizonyos olthatatlan, kielégíthetetlen szomjúságot veszünk észre a mindenre kiterjedő, encyclopaedicus tudás után. Bizonyos csapongó, minden iránt érdeklődő tudásvágy jellemzi őket. Ritkán képesek annyi lemondásra, hogy tudományos munkálkodásuk, érdeklődésük körét szűkre fogják, s a szűk területen annál jobban elmélyedjenek, érdeklődésük egyforma eleven
