Állami gimnázium, Eger, 1910
11 játékirója, Moliére, főleg oly gyengeségeket gúnyol ki, melyek függetlenül minden társadalmi formától, bárhol, bármikor felfedezhetők az emberek között. Vígjátékot ir a fösvényről, a képmutatóról, az embergyülölőről, a tudósságot szenvelgő nem-tudósokról, a nemes űrként szerepelni vágyó polgáremberről. Mindezek, ugy-e bár, oly hibák, melyek minden klíma alatt, minden emberfajnál, minden időben megteremnek, függetlenül az illető nép ilyen vagy amolyan társadalmi szervezetétől, életétől. Igaz, hogy főleg a mellékalakok között sokan vannak olyanok, akik e XVII. század társadalmi osztályainak typikus képviselői. A précieuse-ök, a léha kis márkik, a fondorkodó inasok, a fontoskodó, de tudatlan orvosok, mind meg vannak örökítve Moliére műveiben. De mindezek az alakok csak megnevettetnek bennünket, nem keltenek bennünk lázadozást, felindulást. Egészen más a XVIII. század vigjátékirodalma. Le Sage Turcaret című darabjában a pénzembert támadja, egy typikus alakját a XVIII. század elejéről való romlott, erkölcstelen francia pénzvilágnak. Még hevesebb a kor ellen irányuló támadás Beaumarchais Figaro lakodalma cimü komédiájában. Támadja benne a kiváltságos osztályokat, a kor jeles „igazságszolgáltatás“-át, a zsarnoki elnyomást. Ezek a támadások már nem örök emberi hibákat érnek, hanem egyenesen a XVIII. század viszonyait veszik célba. Természetesen tévedés volna azt hinnünk, hogy a korviszonyok keserű kigúnyolása csak Francia- országra, vagy csak a vigjátékirodalomra szorítkozott. A velencei Goldoni is ily irányú vígjátékokat ir, ugyanez a maró gúny jellemzi Montesquieu Perzsa leveleit is. De mindenkinél hevesebb ostoro- zója, epésebb kigunyolója kora társadalmának, az angol Swift Jonathán, a Gulliver utazása című világhírű kis iegény szerzője. A társadalmat, főleg annak egyenlőtlenségeit, osztálykülönbségeit pathetikus hangon támadó művek között meg kell említenünk a század egy uj műfajának, a polgári drámának alkotásait. Rendesen a polgári társadalom egy erényes, nemes tagja szenved ezekben a romlott, de magasabb társadalmi állású egyének gonoszsága miatt. Ilyenek Schiller első darabjai is, a Rablók, továbbá az Ármány és szerelem. A század társadalmának ez az elítélése Rousseauban már mindenféle társadalom s különösen mindenféle társadalom legféltettebb kincse, a kultúra támadásává fokozódik. Nevét egy kis pályamű tette híressé. A dijoni akadémia tűzte ki ezt a pályakér-
