Állami gimnázium, Eger, 1910
12 dést: Vájjon a tudományok és művészetek fejlődése az emberi erkölcsök megtisztulását vagy megromlását idézte-e elő ? Rousseau, állítólag barátjának, Diderotnak unszolására, az utóbbi értelemben válaszolt. Tudomány és művészet, vagy mondjuk általában a kultúra se boldogabbá, se erkölcsösebbé nem tette az emberiséget, sőt az erkölcsi romlásnak főokát épen a művelődésben kell látnunk. A kultúra erkölcspusztító hatásának gondolata valósággal rögeszméjévé vált Rousseaunak, épen oly görcsösen ragaszkodik hozzá, mint az emberek természettől való egyenlőségének gondolatához. Valóban, ékesszólása ott a legelragadóbb, pathosa a leglángolóbb, ahol a természetes állapotban élő ember boldogságát, ártatlanságát állítja szembe a nagy városok, a müveit világ romlottságával. Érthető, hogy támadni fogja a kultúra minden lényeges alkotó elemét: színházat, irodalmat, művészetet, tudományt és iskolát. A szmházakról irt levelében azt a régi felfogást cáfolja, hogy a színpad, mintegy példával való tanítás, oktatás által, erkölcsnemesítő intézmény. Rousseau az ellenkezőről van meggyőződve. Színház, szinészek, színi irodalom, mind csak az erkölcsösség gyengítői. Genf protestánsai elragadtatással olvasták honfitársuk, Rousseau cikkét, hisz ők is minden erejükkel azon voltak, hogy Genf területén színház ne keletkezzék. A művelődést támadó munkái közül említsük meg még Rousseaunak az Egyenlőtlenségről irt kis művét. Azt vizsgálja ebben, hogy mi a forrása annak az egyenlőtlenségnek, mely a társadalom tagjait egymástól elválasztja, mely őket ellenséges osztályokba csoportosítja. Híven az ő téves alapeszméihez, az egyenlőtlenségnek sem fogja az emberi természetben keresn a forrását, hanem ismét csak a művelődést, a társadalmat vádolja meg. Az emberek elhagyták természetes éle- , tűket, melyben boldogok, jók, szabadok és egyenlők voltak, s csoportokba tömörülve, lassankint társadalmakat alkottak, ami a tulajdon keletkezését vonta maga utál.’. Már magának a tulajdon- nak puszta keletkezése elég volt ahhoz, hogy a társadalmat két osztályra bontsa, az emberek megtanulták, hogy mit jelent ez a két szó: szegény és gazdag. A tulajdon azután más bajt is vont maga után. Mihelyt volt elismert tulajdon, kellett bizonyos hatalomról is gondolkozni, mely annak védelmezője legyen. így hullott szét a nemzet ismét uj osztályokra: erősökre, akiké a hatalom és gyengékre, kiken amazok uralkodnak. így okoskodik tovább is
