Állami gimnázium, Eger, 1909
Szemere Pál mint eszthetikus és kritikus.* Az eszthetika és kritika két egymással szoros összefüggésben álló és együttjáró tudomány. A széptani ismeretekkel felruházott egyéniség magában bírja egyúttal a kritika tudományát is. Lessing a legnagyobb eszthetikus egyúttal a legkiválóbb kritikus is; igy találjuk ezt az igazságot bármely kritikai vagy eszthetikai pályafutásban is. Mialatt egyes költői darabokat taglal és kiemeli belőlük a művészi szépet vagy kárhoztatja és elitéli rossz tulajdonságaikat, azalatt a költészet körében sokszor oly fontos és mélyreható széptani igazságokat hoz fel, melyek bármely nagy esz- thetikusnak vagy kritikusnak becsületére válnának. Szemere korántsem adott valami rendszeres eszthetikát valami tankönyv alakbari vagy valami módszer alakjában, az ő eszthetikai elvei mintegy széjjel vannak szórva prózai dolgozataiban, bírálataiban és magyarázataiban. Itt is, ott is egy-egy szem a széptan köréből, a melyek összeszedésre és rendszeresítésre várnak, hogy Szemere eszthetikai és kritikai egyéniségének fejlődését a maga hű képében bemutassák. Ezzel nem mondjuk azt, mintha eszthetikai és kritikai működésében nem volna bizonyos rendszer, egy bizonyos fonál, mely gondolatait, elveit összetartja, egy körbe vonja; de ez a rendszer inkább nagyon is formai, alaki, mely az egymáshoz tartozó elveket nem képes eléggé egymáshoz vonni, egymásba illeszteni. De ezt nem is csodálhatjuk, ezt a benyomást nyerjük most, midőn prózai munkáit egymásután olvassuk. De ezen munkák nem készültek egyszerre, hanem hosszú idők tanulmányainak gyümölcsei, melyek tehát a sokféle tapasztalat és az évek hosszú sora, nemkülönben a különböző alkalmak által váltak látszólagos rendszertelen munkákká. Egy jókora kötetet tesznek ki prózai munkái, beleértve természetesen csak a kiadottakat. Ezeket Szvorényi József a teljes * „Szemere Pál mint költő és nyelvész" 1. 1906—7. Értesitö.