Állami gimnázium, Eger, 1909

5

Igazságérzete sugalja, hogy a hazának minden polgára a törvény előtt egyenlő legyen, mert nem tűrhető már tovább az az égbekiáltó igazságtalanság, hogy a nemesé minden jog teher nélkül. Hanem legyen mindenki egyenlő és szabad, jog és teher igazságosan osztassanak meg, mert csak igy erősödhet meg a nemzet.

Nemzetének szeretete, de meg a jog s törvény iránti tisztelete arra sarkalja, hogy az állam magyar jellege fentartassék, ezért ápolja a nemzeti történeti hagyományokat s tudva azt, hogy nyelvében él a nemzet, annak művelését, terjesztését nemcsak hirdeti, hanem áldoz is érte.

Minden erejét megfeszítette, hogy nemzetét úgy szellemi, mint anyagi téren a műveltség magasabb fokára emelje, mert ebben látta a legerősebb támaszt nemzeti jövőjének biztosítására s mondhatta ki a nagy igét: „A magyar nem volt, hanem lesz.“

Ezekkel mutatta meg az utat, melyen haladnunk kell.

Történelmünk utolsó századainak nincs hozzáfogható nagy fia, ki annyit tett volna nemzetéért, mint gr. Széchenyi István. Százkaru tevékenysége az élet minden terére kiterjedt. S mi jutott neki mindezért osztályrészül ? Kitüntetés nem, anyagi jutalom sem, de még az elismeréssel is fukarkodtak, hanem annál többet gáncsolták. De nem is kívánt semmit a maga részére; nem kérkedett, ha dicsérték; nagy igazaiért mindig bátran szembeszállt mindenkivel, még ha ezzel ellenségei számát szaporította is. Any- nyira önzetlenül szolgálta hazáját, hogy még a sajátjából hozott anyagi áldozatot a közjóért, de hozott még ennél is többet: feláldozta legdrágább kincsét, egészségét, összetörte azt egy egész emberéletre kiterjedő lelket-testet felemésztő küzdelemben. Ilyen volt gr. Széchenyi István, a volt huszárkapitány.

Álljunk meg itt. Tekintsünk szét az élet nagy mezején most, Széchenyi I. halála után félszázaddal. S mit látunk? Sötétséget és abban nagy kavarodást. Gyújtsunk hát fáklyát, hogy fényével bevilágítsunk ebbe a zűrzavarba s sötétségbe s nézzük, hogy fel- találjuk-e Széchenyi szellemét? . . . Fel, de csak néhol, nagyszerényen meghúzódva. Nem veszett tehát ki szelleme leljesen a telkekből! Él 1 Ébresztgetik, szellemét a nemzet elé idézik. Ezt teszi évenkint a Széchenyi alapította Nemzeti Casinó, ezt teszik más jelesek is: szép, dicsőítő beszédekben irányítják rá a nemzet figyelmét s meg is hallgatják, szépnek, okosnak, jónak talál