Állami gimnázium, Eger, 1909

6

ják s helyeslik is, — de nem követik. Ezért olyan sivár a mai közélet, mert Széchenyi szelleme nem uralkodik a lelkek felett. Mi uralkodik hát? A meglévelyedés.

De tartsunk sort, folytassuk a felderítő szemlét. Fáklyánk egyszerre csak rávilágít egy nagy tömegre, mely Isten oltárát rombolja, — mert ők nem hisznek Istenben, nem is vallják, ők istentagadók, istentelenek, hitetlen pogányok . . . építésük a rombolás.

Jön egy más csoport, hol kérges tenyerű munkások csákányokkal esnek neki a haza oltárának, hogy megsemmisítsék. Aha! ezeknek nem kell a haza, igy nincs is szükség a hazaszeretetre. Ezek a hazátlanok.

Amott egy más csoport a trónt rombolja. Nekik nem kell semmiféle tekintély, nem kell, hogy a törvényeknek őre legyen valaki, bármi címen is. Ezeknek nem a szabadság, hanem a szabadosság kell. Ezek az államfelforgatók.

Másutt az igazságot, felebaráti szeretetet s minden isteni s emberi törvényt s legnemesebb erényeket ostromolja politikusok, költők, irók, tudósok s művészek lelkes, nem kicsi, de megtévedt csapata, hogy letéritsék a nemzetet az igaz útról. Bizonyítgatják szóban, Írásban, nyomtatásban és képekben, hogy az igazság hamisság, a hamisság igazság, a jóról bebizonyítják, hogy rossz, a rosszról, hogy jó. Kételyt hintenek mindenfelé, hogy hiszékeny és tudatlan felebarátjaikat lelkűkben megmételyezzék, csak azért, hogy önző céljaikat elérhessék. Ezek a bibliai hamis próféták, vagy ha úgy tetszik, a görög sophisták.

Másoknak meg a található kevés jellem s a kötelességeknek becsületes teljesítése szúr szemet s neki esnek a gúny és rágalom fegyvereivel, hogy elriasztván őket, magukkal hasonlóan jel- lemtelenekké s kötelességmulasztókká tegyék, mert igy hozza ezt magával az általuk tévesen értelmezett szabadság és egyenlőség.

Az eszmékből rövidéletü jelszavak lettek, demagógok veszik szájukra, uszítják vele a tömeget, megbontván vele a társadalom békéjét, hogy a zavarosban halászhassanak. — Ezek a szólás- és sajtószabadság rombolói.

Egyszóval le akarnak rombolni mindent, mit a nemzet egy évezred óta uralt, le mindazt, mit eddig szentnek, igaznak, szépnek s jónak tartott.

Ilyen sivár, kietlen, önző s minden eszményiségnélküli a je-