Állami gimnázium, Eger, 1909
18 költészete és igy természetes, hogy a költőnek első személyben kell beszélnie és nem egy harmadik személyt beszéltetnie. A hangulatváltozásra visszatérve az érzelmek ellentétéből, emelkedéséből vagy átszállásából következik maga a hangulat- változás is, melynek a műelvre számitó lírai költeményben meg kell lennie. Szemerének a hangulatváltozásra tett megjegyzései tulajdonképen feleslegesek, mert ugyanazt mondja ezekben, a mit már az érzelemellentéteknél, a lírai fokozatoknál, emelkedéseknél hallottunk; és ez természetes is, hiszen a hangulat az érzelemtől nem választható el, a hangulat mindig követi az érzelmet, úgyszólván előzmény és következmény viszonyában van a kettő és így a hol érzelemellentétet, érzelmi fokozatokat kívánunk, ott meglesz a hangulatváltozás is. Így a két kérdés, a két követelmény egybeesik. Érdekes Szemere a nemzetiség felfogására nézve a költészetben. Szerinte nálunk egész teljes mértékben legeslegfőbb legelső és legutolsó egyiránt cél és eszköz a nemzetiség. Ez a sovinizmus a költészetben nagyon is érthető Szemerénél mint magyarnál. Elismeri ugyan, hogy a lira egyetemes volta például Petőfinél nagyon elismerésre méltó, de magasabbnak tartja a nemzeti költőt; talán innen magyarázható ama kijelentése is, melyben a népköltészet feltámasztását nem Petőfihez fűzi, hanem már jóval előbbre Faludi Ferenchez, Horváth Ádámhoz. Ebben a tekintetben Szemerének igaza van és nem is. Annyiban van igaza, hogy a népdal megszólal már Petőfi előtt Faludinál, Horváthnál, Kisfaludy Károlynál, Kölcseynél, de a maga fényességében csak Petőfi művelte a népköltészetet és ebben téved Szemere. Az épen annyi volna, mintha azt mondanók, hogy a klasszikus versmérték behozatalát Sylvester Jánosnak köszönhetjük és nem Rajnisnak vagy Baróti Szabó Dávidnak. Igaz Sylvester irta az első magyar hexametert és utána sokan próbálkoztak ezen a téren, de Baróti és Rajnis egészen a saját műveltségüknél, neveltetésüknél fogva hozták be a klasszikus versmértékeket a nélkül, hogy Sylvesterről vagy az utána következő kísérletekről tudtak volna valamit. így Kisfaludy, Horváth, Faludi nélkül is bizonyára Petőfi lett volna a népköltészet olyan művelője, mint a milyen Kisfaludy, Horváth és Faludi. Mindazonáltal ezen kijelentésével Petőfi érdemeit nem vonta kétségbe, a mi abból is látszik, hogy köriilbelől őt tartja a legnagyobb költőnek és pedig azért, mert Petőfi első sorban nemzeti költő,
