Állami gimnázium, Eger, 1909
15 hogy a költészetben elég a valószínűség a művészi szép szempontjából — egyebek között arra is támaszkodik, hogy már a görög TioisTv szó jelentése is fictiót jelent, hogy tehát a történet, a való mellékes dolog, a poezis pedig a tíocstv szóból származik. És hivatkozik továbbá a komikumra; „mosolygunk a soccuson a nélkül, hogy a nevetséges példányt ránk nézve ragadós nyavalyának tartanók“ és mikor Don Quijote és Sancho Pansa tetteit olvassuk, eszünkbe sem jut gyanúsító kérdéseket tennünk, vájjon ezek jó, szép, igaz karakterek-e? Ez pedig Szemere szerint onnan van, hogy különbséget kell tenni az esztétikai és filozófiai szép között; az egyik lehet szép az esztétikában, de nem szép például a filozófiában vagy más tekintetben. A lírai költő fölötte áll ennek a világnak és mint ilyen az esztétikai szép emelésére természetfölötti tulajdonságokkal bír és igy neki teljesen elég, ha csak a valószínűséget tűnteti fel és nem szükségképen a valót; ez Szemerének a hite és meggyőződése. Eszünkbe jut e gondolatoknál Arany János idevágó mondása: ,,Nem a való hát, annak égi mása az, mitől függ az ének varázsa.“ Ilyenek és ezekhez hasonló gondolatok foglalkoztatják Szemerét, mikor a költészetet és első sorban a lírát vizsgálja mint művészetet. Sokat foglalkozik Szemere a lira érzelmi világával; nincs a Dalverseny között oly költemény, a melyben az érzelemről, a képzeletről ne volna szó, illetve az illető költemény magyarázatában. A legtöbb költemény magyarázatánál Szemere a dalban, a lirai költeményben nemcsak formában, tehát külső szerkezetben lát trimembri- tást (bevezetés, tárgyalás — érzelmekben folyam, — berekesztés) hanem az érzelmekben is lát ilyen felosztást. Három stádiumot különböztet meg a dal érzelemvilágában: az első fokozat (szerkezeti szempontból azt mondanók: bevezetés), a második stádium, a lira folyama és harmadik stádium a lira végső fokozata. Másik helyen lirai lépéseknek nevezi e fokozatokat. Ezen lirai lépéseket az érzelemben Szemere szerint nem a külvilág, hanem a belvilág magasztossága és fensősége, vagyis az érzelemédesség és érzelem- forróság igézi és varázsolja elő. A költő tehát pendítsen meg a dal kezdetén egy érzelmet, azt a lirai folyamban fokozza, vagy hozza ellentétbe egy másik érzelemmel és fejezze be úgy, hogy a befejezés méltó koronája legyen az egésznek. Az első rész, az első fokozat az érzelemben hiányozhatik, nem épen elengedhetetlenül szükséges, de a befejezésnek, a berekesztésnek hiányoznia nem
