Állami gimnázium, Eger, 1908

12 az elhelyezési viszonyok úgy a hygiena, mint a morál szempont­jából igazán szánalmasak. Tagadhatatlan, hogy itt nagy, igen nagy a baj! A szülők sokszor — bocsánat, de így van — nagy felületességgel, gondat­lansággal és gyorsasággal választják ki fiaik részére az uj otthont. Sőt még az is előfordul, hogy a gyermekre bízzák a szállás kere­sésének kérdését. Nemrégen egy ű/soóó-oszfályú tanítványom választott magának szállást; a szülők ezt a nehéz feladatot a 13 éves gyermekre bízták és a fiú odaköltözése előtt még meg se nézték annak új otthonát. Egy kérdést engedjenek meg nekem itt a tisztelt Szülők: E gyermek most még jó erkölcsű, szorgalmas fiú; de ha esetleg elromlik, az iskola lesz annak az oka ?! — A tanév elején, a beiratásnál, hivatalos kérdésemre: — Ki a szállás­adó? — sok szülő még a nevét, állását sem tudta nekem meg­mondani annak a férfiúnak vagy nőnek, kiknek majd kötelességük lesz apát, anyát pótolni, a gyermek lelki-testi épsége fölött őrködni. E szülők nem is kiváncsiak arra, hogy milyen fegyelem alatt lesz ott gyer­mekük. Erre vonatkozólag esetleg el is felejtenek a szállásadóhoz kérdéseket intézni, vagy bizonyos föltételekkel előállani. Az idő drága, sietni kell! — Jól emlékszem arra, hogyan dicsekedett egy­szer előttem egy Vili. osztályú volt tanulótársam azzal, hogy neki van külön kapukulcsa, ajtókulcsa, s akkor megy haza, mikor neki tetszik. Vannak szállások, ahol egész kártya- és ivó-diák- kompániák tartják rendes összejöveteleiket. Persze, a „hivatásos“ szállásadó kosztosaival szemben liberális: hadd érezze jól magát nála a diák, hadd ajánlja a helyet társainak is és kívánkozzék oda vissza jövőre ő maga is. A szülők pedig igen jól tennék, ha érdeklődnének aziránt, hogy kedves fiók tulajdonképen miért is vágyódik oly erősen vissza arra a „kitűnő“ helyre! — Nem aggasztja a szülőket az a kérdés sem, hogy milyen híre és környéke van annak a háznak, hogy milyen erkölcsűek a ház ura, asszonya, többi lakói. Ha a gyermek mással lakik egy szobában, még a közvetlen lakótárs erkölcse sem érdekli őket. Azt sem bánják talán, ha zsúfolva feküsznek gyermekeik egy kis, egészségtelen szobában. Csak olcsó legyen a szállás, a koszt; a többi mellékes! Én meg­engedem, hogy a mai drága világban a pénzre nézni kell; de azt mégsem találom igazolhatónak, hogy a gyermek erkölcsisége árán szerezzen magának iskolai képesítést. Akkor inkább ne járjon iskolába, ha nem telik tisztességes, becsületes ellátásra. Vagy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom