Állami gimnázium, Eger, 1908
91 mit Vrabélyi egri tanár fedezett fel, egyedül a Tarkövön találhatók, havasi gyopár is tenyészett ott, de kapzsi kezek kipusztitották ezt-, félni lehet, hogy ugyanazon sors éri az előbb cmített két virágot is. Tanítványaimat alig bírtam a Tarkőről éjjeli szállásunkra terelni, de belátták, hogy nemcsak lélekből, de testből is áll az ember, visszaindultunk tehát és 4 óra 8 perckor szállásunkra megérkeztünk. Míg mi a Tarkövön jártunk, megérkezett Péczer Mihály főerdőmester is az élelmi szerekkel, ezeket kiosztottuk a tanulók között, azután a tanulókat három szobában helyeztük el úgy, hogy a szobákból a bútorokat kihordfuk, a padozatot illatos szénává beterítettük s mindenik szobában 8 tanulót helyeztünk el. A tanulók szénából párnát gyömöszöltek fejük alá s téli kabátjaikkal takaróztak be. Köszönetiinket fejezzük ki Péczer Mihály főerdőmes- ternek, ki fáradságot nem krnerve, sőt magát a szent ünnepen a családi körből is kivonva, lehetővé tette, hogy a tanulók a Bükk tetején pompás ellátásban részesültek. Mondanom sem kell, hogy a vacsoráig terjedő időt a legkellemesebb hangulatban töltötték el a tanulók, jól kialudták magukat s bár hideg volt az éjjel, senki sem fázott meg. Pünkösd hétfőjére kelve, meleg kávét kaptak a tanulók és hideg sültet, úgy, hogy már reggel 6 óra 11 perckor útra keltünk a Csurgó felé. A Csurgó-forrás a Bálvány legmagasabb pontjától 400 lépésnyire fekszik, egy teber oldalában. Odamenet a Hutabérc és Feketesárbérc között levő nyergen mentünk at s miután hét tebert mellőztünk, a Hutarétre jutottunk, azután a Pipíshegy nyugoti lejtőjén haladtunk, innen leereszkedtünk abba a teherbe, melynek oldalából a csurgó forrás fakad, ekkor volt 7 óra reggel. A tanulók itt is élvezték az üde forrás vizét, de nem sokáig, mert 7 óra 10 perckor felkerekedtünk és mentünk tovább, a Visz- szafolyó-réten át, a Borovnyák déli szélén; a Csipkés kúthoz 7 óra 48 perckor érkeztünk meg. A Csipkés-kút környéke dísztelen, mert ide jár inni az ó-massai csorda, hosszú vályúk vannak itt, meg sem állottunk tehát, hanem haladtunk a Kerekhegy felé, útban bántó szag ütötte meg orrunkat, minek az volt az oka, hogy szénégető boglya füstölgőit előttünk. 8 óra 16 perckor andalító eruő- suhogást hallottunk s mivel ugyanekkor fenyő erdőbe értünk, azon tapasztalatot nyertük, hogy a fenycerdő még gyenge légáramlatban is jellemzően suhog. 8 óra 30 perckor a jávor-kúthoz érkeztünk meg. Itt azon kellemes meglepetés ért bennünket, hogy miskolci tanulókkal találkoztunk össze, kiket Xantus Gábor tanár ve-
