Állami gimnázium, Eger, 1908
92 zetett a Bálványra. A Jávor-kút már kincstári birtokon van, a Já- vor-kútnál erdőőri lak is, vadászlak is áll, de a vadászlak már Almásy Imre területén van. A Jávor kút környéke e szerint kellemes pihenő helyül szolgáit. 9 óra 3 perckor keltünk fel, a Kecskeláb rétre mentünk, mely a Nagykőrös hegy és a Kecskeláb hegy közt terül. Hátra tekintve, a Borovnyák rekesztette be a szemhatárt, eltakarva előlünk a Bálványt, a Biikkhegység legmagasabb hegyét, a Borovnyák csak 7 méterrel alacsonyabb a Bálványnál, ez 957 m. magas Utunkban aztán két mészégető gödröt, majd 2 tebert, újra mészégető gödröt mellőztünk, végre még egy teber mellőzése után nagy rétre értünk, melyből fehér, mészköves szakadék vezetett ki, mely már a Lusta-völgy kezdete, száraz érnek is nevezik, mert benne egy forrás sem fakad. E völgybe 10 óra 37 perckor érkeztünk meg, 51 percig szakadatlanul haladtunk e sziklás völgyben, így 11 óra 28 perckor értünk ki belőle a Szinva forrásaihoz, a Szinva egyik erős forrásánál letelepedtünk, szomjun- kat, éhünket elvevén, 12 órakor folytattuk utunkat Lilla-Füred felé, bokáig gázolva az országúton a Szinva ezüstszínű vizében, mely hatalmas patakká növekedve, hófehér kavicsokon csörgedezve rohant előre. 12 óra 30 perckor kékbetűs mutató táblához értünk, mely jelezte, hogy Diósgyőr még 6 km. távolra fekszik, mi 2 órai gyaloglást jelent, mert átlag három kilométert haladtunk óránként. Csakhamar a Szinva vízeséséhez értünk, festői látvány, amint a félhomályos erdőben a Szinva 8 méter magasról tajtékozva, zuhog alá. Utunk az országúihoz közel, erdő szélén gyalogősvényen vezetett, a borsodi Bükk-Egylet sűrűn alkalmazta kék vonásait a fák törzsein, így az eltévedés veszélye nélkül gondtalanul ballagtunk tovább. Egy kanyarodónál hátranézve, a hámori tó hosszúkás tükre csillant elé, erdő koszorúzta partjaival, a Blikknek e gyöngye smaragd foglalatban. Gyakran találkoztunk szembejövő kirándúló családokkal, hiszen Pünkösd hétfője volt. E családok velünk együtt gondolatban áldották a borsodi biikkegyletet, mely az árnyas utakat gondozza. Kezdtünk már fáradtak lenni, ezért megkönyebbűl- tünk, midőn a borsodi biikkegylet diósgyőri kivezető jelzőtáblájához érve, villámos kocsi csengőjét hallottuk a távolból. Diósgyőr utcáin haladva, mellőztük a négy csonkatornyú várromot, az igen díszes református templomot, a falu végén felültünk a villámosra, mely a vasgyártelep közepére vitt bennünket. Délután 3 órakor •ültünk a vasgyári vendéglőben ebédhez. S miután Diósgyőrön
