Állami gimnázium, Eger, 1908
90 támad. E süppedésben megáll az esőviz. Ámde a hegy tetején hideg van, és az erdő éjjel szénsavat lehel ki, melyből a viz annál többet képes elnyelni, minél hidegebb a viz. Lesz tehát szénsavval telitett viz, mely a mészkövet feloldja, van tehát most már mészköves oldatunk, mely az alsórétegekbe leszivárog, mivel pedig az oldat a mészkövet a süppedés oldalairól nyalta le, e süppedés megnagyobbodott, e nagyobbodás folytán idővel a süppedésből teber lesz. Utunk aztán még két teber közt vezetett el, 12 óra 20 perckor megérkeztünk a feketesári vadászlakokhoz, e lakokban szándékozván a tanuló ifjúságot éjjelre elhelyezni. Ekkor leheveredtiink a fűre, kiki hozzálátván azon ebédhez, mit magával hozott. Biztatásomra a tanulók közül 14 volt kész velem a Tarkőre jönni. 1 óra 42 perckor indultunk el a feketesári vadásziaktól, a Kőröshegy nyugoti lejtőjén áthaladva, mély teber fenekére vezetett utunk, ebből Kiérve cserkész ut vezetett tovább, melyet elhagyva, drót kerítésen való átmászás után 2 óra 35 perckor a Tarkő legmagasabb pontjára léptünk. Isteni színjáték tárult elénk, a magasztos látvány lebomlásra késztetett mindnyájunkat, elbűvölve némán állottunk darabig, gondolatunk Isten felé szállt, majd Árpád felé, ki e szép hazát szerzé nekünk, e gondolat lassanként vágygyá fejlődött, vajha sikeresen élhetnénk e Haza felvirágoztatásának. A Tarkő lába alatt legközelebb a Bükk-hegység halmai mint háborgásában megfagyott tenger jelentkeznek; e tenger szélén az Eged látszik át a kéklő ködön keresztül, még tovább, minha felhőfoszlányok vonnák be az eget, e foszlányok felett az égen, mily káp- rázat ez, falvak, városok tornyai fehérlenek! Óh, ez nem káprázat, a felhőfoszlányok a Nagy Magyar Alföld téréi, a verőfény játszi világításában, a tornyok nem az égen vannak, hanem a szokatlanul tágas látómező határán belől, Jászberény, Kunhegyes, Hajdu- dorog tornyai határozzák meg azon kört, melyen belől a Nagy Magyar Alföld falvai, városai mind láthatók innen. Ehhez fogható kilátás nincs Magyarországon, mert a Tarkő bár nem magas, csak 932 méterre emelkedik a tenger színe fölé, de az Alföld szélén a legkiemelkedőbb pont. A Tátra legmagasabb csúcsai nem adhatnak oly nagyszerű kilátást Magyarország felé, mert a falvak a sok hegy-völgy ráncaiban a szem elől elbújnak. Azonban a Tarkő nemcsak mint a Természet színpada magasztos, de növény-világát tekintve is, páratlannak mondható. Csak megemlítem, hogy az Iris granimia, mit vad kékliliomnak kell tartanunk, a Hesperis Vrabeliana,
