Állami gimnázium, Eger, 1908
6 bár, ennek is csak az iskola az oka?! Az iskolát terhelheti ebben) vagy abban mulasztás, de a legjobb iskola sem fogja jónak nevelhetni azt a gyermeket, amelyik otthon bátran romolhat; s viszont a legrosszabb iskolában is jó maradhat az, ki hazulról szilárd valláserkölcsi érzéket hoz magával, amely talizmánja lesz minden rossz ellen. Ezt az erős védelmi fegyvert kell minden gyermek részére megszereznünk. Ezt pedig úgy fogjuk elérhetni, ha — a vallás irányítása szerint — intenzívebben munkálkodunk a gyermek nevelésén és pedig elsősorban erkölcsi nevelésén. Mert beszélhetünk még más nevelésről: értelmi és testi nevelésről is. Az értelmi nevelés, célja a gyermek elméjének művelése bizonyos ismeretek közlése által, melyek révén a tanuló észbeli tehetségei fejlődnek s ő bizonyos műveltségre tesz szert. A testi nevelés célja a test egészséges fejlesztése. — Miként már sok pedagógus, úgy legutóbb az angol /. Wilson Harper is az ember szellemi és testi erőinek harmonikus kifejlesztésében állapítja meg a nevelés általános célját. *) Ő még hozzáteszi, hogy a nevelés célja az élet szociális feladataira való előkészítés is. Szerinte humanizálni kell a nevelést mindenekelőtt; és — véleménye szerint — a politikai tér, melyen annyi emberi tevékenység játszódik le, nem zárható el bűnhődés nélkül a tanuló elől. A szociális életre való készséget — mondja tovább — a fiatalság azon korában kell már fölébreszteni, amidőn még elméje fogékony a természet és a társadalmi együttműködés megcsodálására. — Ezekre röviden csupán annyit kívánok itt megjegyezni, hogy csak nagyon ne vezetgessük be a gyermeket a politika cselszövényes titkaiba, mert ez esetleg sokat ronthatna idealizmusán ; aztán meg könnyen folyhatna ott az iskolában téves politizálás, aminek veszedelmes következményei lehetnek. Tanulja a diák okosan a történelmet s törekedjék levonni a következtetéseket: hogy mikor milyen politika volt és lesz jó nemzetére, hazájára nézve; és tanulja meg csupán azt a politikát becsülni, mely mindig, minden körülmények között a hazán akar segíteni, még pedig csakis tisztességes, becsületes úton. A politika szétválaszt, ápoljuk azt, ami összehoz: ez az emberszeretet, — mely majd leginkább felkölti az iskolából kilépő ifjúban az élet szociális feladatai iránti érdeklődést. Nincs itt ép szükség, arra, hogy e célokból — mint Harper óhajtaná — külön bevezes) Education and Social Life. London, 1907.
