Állami gimnázium, Eger, 1908
7 sük az iskolába „a társadalmi életre vonatkozó tudományok“ *) tanítását. Tanulja meg a gyermek a történelemből a legszebb politikai elvet: „Szeresd hazádat, mint szülőanyádat!“ És tanulja meg a Szentírásból a legszebb szociális elvet: „Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat!“ Csak arra vigyázzon, hogy ha hitéhez, hazájához hű akar lenni, akkor szent kötelessége bárki ellen is, ki hitét, hazáját, s a nemzeteket fönntartó tiszta erkölcsöt bántja, síkra szállania, küzdenie, a rosszat megakadályoznia! Ez nem fog ellenkezni az emberszeretettel! Hát ha hozzám betör egy tolvaj, én összetett kezekkel nézzem, mint rabolja el holmimat; ne bántsam őt, mert „felebarátom“ ?! De hiszen kötelességem — bizonyos mértékben — önmagamat is szeretni! Hát ha meg akarják rabolni hitemet, hazámat, erkölcsi érzésemet, tűrjem a rablást, mert a rablók „felebarátaim“?! Nem lehet! Hiszen nekem kötelességem vallásosomat, hazámat és az erényt is szeretni! — A felebaráti szeretet legyen észszerű és ne esztelen! Magam részéről a nevelés közelebbi céljául az idealizmusnak a szívben való ápolását óhajtom hangsúlyozni. Bizonyára tisztelt Olvasóim is ismerik e szép és igaz mondást: „Virág nélkül nincs gyümölcs, ideális ifjúság nélkül nincs jellemes férfikor “ Idealizmusra szükségünk van, emlegessék bár gúnyolódva a realisták, materialisták azt a bizonyos „rózsaszínű fátyolt“; nos, jól van, de nekem az ő pesszimizmusuktól elhomályosított szemüvegük, melyen át ők akarják a világot „tisztán“ látni, — nem kell! Szívemből sajnálom azokat a „vén“ fiatalokat, kik már erényben, életszentségben, önzetlenségben, hazafiságban, tiszta szerelemben hinni nem tudnak; sötét világnézetükben mindenütt bűnt, farizeuskodást, — a közért való fáradozásban, hazafiságban, szerelemben rút önzést szimatolnak. Sokszor igazuk lehet, de ha felismerik a rosszat, ismerjék el a jót, a szentet, az igazat is; ne tagadják le ezt maguk előtt, és ne mérgezzék meg cinizmusukkal mások világnézetét, életkedvét. Természetesen szülőnek, tanárnak kötelessége a gyermeket a köny- nyenhívés veszedelmeitől, a csalódások keserűségeitől lehetőleg megóvni — kellő időben és kellő módon. E megóvásnak, felvilágosításnak oly nagy tapintattal, okossággal kell megtörténnie, hogy ’) Ezek közé sorolja Harper a pszichológiát, ethikát, ekonóniiát, politikát és a vallástant.
