Állami gimnázium, Eger, 1908
43 erkölcsi nevelésének és tanulmányi előmenetelének biztosítása érdekében a szülőkkel és ezek képviselőivel az érintkezést állandóan tartsák fönn. Fölhivja azután a minisztérium az igazgatókat, hogy a szülők és tanárok összhangzatos együttműködését tanácsadással, felvilágosítással és a magok működése körében való segédkezéssel lehetővé tegyék és a szülőket nevelői-munkásságukban támogassák. Figyelmezteti továbbá a rendelet az igazgatót és a tanárokat az iskola nevelő-munkásságát nem egy tekintetben veszélyeztető külső befolyások és kóros jelenségek egyre növekvő nagy számára; — s. felszólítja őket, hogy a tanulók erkölcsi és szellemi fejlődését egyénileg figyeljék meg s irányításukra a szülők vagy helyetteseik közreműködését tapintatosan igénybe vegyék. Hogy a tanárok ebbeli kötelességüknek a szülők íeszélye- zése nélkül megfelelhessenek, elrendeli a minisztérium egyben azt is, hogy a rendelkezése és vezetése alatt álló minden középiskola igazgatósága olyan helyiségről vagy szobáról gondoskodjék, amely mint „szülöi-fogadó-szoba“ alkalmas arra, hogy a tanárok ott a tanulókat illető ügyekről a szülőkkel tanácskozhassanak és a követendő nevelői-eljárást kölcsönösen megbeszélhessék. Gondoskodjék az igazgató egyben arról is, — folytatja a rendelet, — hogy minden tanár, és elsősorban minden osztályfőnök, a szülőkkel való érintkezésre bizonyos napokat és órákat tűzzön ki, amikor is velük föltétlenül találkozni lehet. (Ezen órák sorrendjét a fogadószoba ajtaján ki kell függeszteni.) Magától értetődik, — szól tovább a rendelet, — hogy a tanárok nemcsak ezekben az órákban tartoznak a tanácsot kérő szülőknekrendelkezéséreállani, hanem minden időben, amikor az iskolaépületben tartózkodnak és hivatalosan elfoglalva nincsenek. Nagy jelentősége és fontossága van annak, hogy a szülők a tanárokkal minél gyakrabban érintkezzenek. Sok olyant lehet e találkozások alkalmából megbeszélni, ami a fiú javát célozza; sok bajnak lehet elejét venni, amelyre talán sem a szülő, sem a tanár a Közös eszmecsere nélkül rá nem jött volna. Ha az utóbb tárgyalt rendelet azt említi, hogy a tanárok törekedjenek egyénileg kiismerni a tanulót: hogyan sikerüljön ez a tanárnak, kinek egy osztályban 50—60 (néha még több) diákja van, s kinek — minthogy nem csak egy osztályban tanít — esetleg 200—300 tanulót is kell vezetnie; hogyan ismerje ki mármost összes diákjait a rendelkezése alatt álló heti pár órában, ha a szülők segítségére nem sietnek ? ! — Hosszú időn át töprengtem
