Állami gimnázium, Eger, 1908
26 — e törvény értelmében — nagy pénzbírságot rónak rájuk. — A másik fontos rendelkezés eltiltja a gyermeket a korcsmától, — még ha szüleinek társaságában volna is, ■ — amíg 14-ik életévét be nem töltötte. A törvény még azt sem engedi meg, hogy a gyermek olyan helyiségbe belépjen, ahol szeszes italt mérnek. De — kérem — nem is arról van szó, hogy az iskola teljesen izolálni akarná az ifjút a társadalmi élettől; ezt nem lehet és nem is szabad az iskolának megtennie. Az ember társaslény és ezt szem elől az iskola sem tévesztheti; különben joggal érhetné az a vád, hogy bizonyos tekintetben „félszeg“ embereket nevel. Az iskola engedélyt ad növendékeinek, hogy elmehetnek vendéglőbe, táncmulatságba, színházba, de az engedély-adásban bizonyos megszorításokat fönn kell magának tartania. Kimondja pl., hogy ide vagy oda csak szülői, gyámi felügyelet alatt mehet a tanuló; avagy kijelenti, hogy ebbe vagy abba a nyilvános helyiségbe, erre vagy arra a táncmulatságra, ebbe vagy abba a színdarabba egyáltalán nem ereszt senkit. Ha pedig gyakrabban történik ugyanegy tanuló részéről a mulatságokra vonatkozó engedély-kérés, akkor az iskola — joggal hivatkozva arra, hogy a sok szórakozás elvonja a tanuló figyelmét és idejét a munkától — nem ad minden alkalommal helyet a kérésnek. A rossz magaviseletü és hanyag diákot meg köteies- ségszerüen eltiltja mindenféle ilynemű szórakozástól'; ezt a fegyelem és a fiú érdeke egyformán kívánják. Hisz’ ez olyan mindenképen természetes és helyeselhető eljárás, amelyért minden szülő csak hálás lehet az iskolának ! — De — mondják sokan — bízza ezt az iskola teljesen a szülőre, aki legjobban ismeri gyermekét és legjobban tudja, mi való neki, mi árthat neki. Szó sincs róla, ha minden szülőben mindig megvolna a lelkiismeretes jóakarat, a következetes szigor, a helyes ítélőképesség, akkor — természetesen — ez volna a legjobb és az iskolára nézve a legkényelmesebb- megoldása a kérdésnek. De mit látunk?! Az iskola pl. megadja a tanulónak az engedélyt olyan föltétellel, hogy szüleivel elmehet a mulatságba, de éjfélkor távozzék onnan, —■ és a gyermek mégis hajnaltájt vetődik haza. Hiába bízott tehát az iskola abban, hogy a szülő — az adott engedélynek megfelelően — ellenőrizni fogja gyermekét, az iskolának csalódnia kellett a föltételezett „lelkiismeretes jóakaratában. — Vagy ha a szülő gyermekét úgy nevelte,, hogy az nem köteles mindig bejelenteni távozását, nos, akkor ez a' szülő sokszor nem is tudná, hol van gyermeke, honnan vetődik
