Állami gimnázium, Eger, 1908
27 éjféltájt vagy azután haza. Ha pedig nincs meg a szülőben a kellő tekintély és büntetési képesség, akkor a tilalom ellenére is elmegy az az ifjú hazulról. Az iskolának ez esetekben sajnálattal kellene meggyőződnie arról, hogy itt meg hiányzik a „következetes szigor.“ — Avagy elviszi a szülő vagy annak helyettese a gyermeket — minden további gondolkozás és lelkiismereti furdalás nélkül —- neki nem való mulatságba, színdarabba; ebből meg az iskolának arra kellene következtetnie, hogy — bizony — ez esetben hiányos a kellő „helyes ítélőképesség.“ — Az iskola tehát — ezeket tapasztalva — nem tehet mást, minthogy maga veszi kezébe a dolgot és küzd közönnyel, nem-bánomsággal, sőt nem egyszer rosszakarattal, kijátszással, ellenszegüléssel. Mit csináljon mármost ez utóbbi esetekben az iskola? Mit csináljon pl. akkor, mikor a szülő az osztályfőnök határozott tilalma ellenére elviszi a fiút ide vagy oda?! Büntesse a gyermeket?! Hiszen nem az itt a főhibás, hanem a szülő! Ha e fegyelemsértés ismétlődik, akkor az iskolának kötelessége a legerősebb rendszabályokhoz nyúlni,, és kénytelen — márcsak a példa statuálása végett is — esetleg ki is zárni az ismételten fegyelmet-sértő, engedetlen tanulót. Sajnálni lehet a gyermeket, amelyik ekként a szülei álszeretet vagy liberalizmus áldozata. — Ki vehetné rossz néven az iskolától azt, hogyha az ismétlődő botrányok esetén az egész ifjúságnak megtiltaná a nyilvános szórakozási-helyeken való megjelenést?! Kemény dolog, nem tagadjuk; de nézhetné-e az iskola összetett kézzel a sok visszaélést, bajt, mely pusztít növendékei erkölcseiben, —pusztít a szülők tudtával vagy anélkül ?! — Ha tudnak a bajról a szülők, szomorú dolog, hogy teljes eréllyel nem igyekeznek annak gátat vetni; ha pedig nem is tudják, van-e egyáltalán baj, és ha van, hogyan, miért van : no ugyan ez nem kevésbbé szomorú dolog ! — Ez esetekben tehát az iskolának kell annál energikusabban, radikálisabban rendet teremtenie. Egy ilyen energikusan rendet teremtő iskolára mondták rá nemrégen, — bizonyos lapokban is. olvashattuk: „Jezsuita-szellem uralkodik benne.“ — Hát, kérem, szerény véleményem az, hogy ilyenféle „támadásokétól az iskolának megijednie nem szabad! Támadták ez évben a miénket is, de „bizonyos“ lapok részéről — melyek hitre, erkölcsre, hazaszeretetre nem épen sokat adnak — támadásban részesülni, az akár egy intézetre, akár egy személyre nézve is — csak megtisztelő lehet. Ami pedig azt az előbb említett szellemet illeti, csak annyit kívánok
