Állami gimnázium, Eger, 1908
9 iban, beszédében, cselekedeteiben az a kényesnek bedresszírozott erkölcsi érzék, az az érzékennyé vált lelkiismeret, az az öntudatossá edzett akarat, — s kialakul az erős, tiszta jellem, mely következetesen mindig csak’ azt teszi, amit a léleknek ekként nemes alapon nyugvó, szilárd meggyőződése jónak mond, és kerüli azt, amit az rossznak ítél. De hogyan fogom én (zt az erkölcsi érzéket, a lelkiismeretet, és az öntudatot akként fejleszteni, hogy aztán kialakulhasson a szép jellem ?! Az erkölcsi nevelés e nagy célját én milyen eszközökkel fogom elérni ? ! Három hely az, mely e nagy cél eléréséhez eszközöket fog nyújtani; három hely az, melyen folynia kell a nagy, isteni munkának : a harmonikusan szép, erős jellemű ember teremtésének; e három hely mindenike egy-egy szentély: a templom, az iskola és az otthon. Én nem tudom azt elképzelni, hogy Isten és hit nélkül kifejlődhetnék egy olyan finom erkölcsi érzék, olyan érzékeny lelkiismeret, mely irányadóul szolgálhatna tetteinknél és azok elbírálásánál. Ki fogja a felnőttnek vagy a gyermeknek megmondani, hol végződik a jó s hol kezdődik a rossz ?! Mi fogja a gyermeket rábírni arra, hogy fölismerve a jót, tegye meg azt, ha mindjárt kellemetlen és nehéz is az rá nézve; avagy mi fogja őt rábírni arra, hogy megérezve a rosszat, kerülje azt, akármilyen vágya is van annak megtevésére, akármilyen jól is esnék az neki. Mi fogja őt — a kísértések ezer támadása ellenére is — a jóban állhatatosan megtartani, avagy a rossz kerülésében is öntudatosan-erős akaratává tenni (mely akarat erkölcsi érzék, lelkiismeret nélkül esztelen makacssággá változhatnék) ?! Itt emberi rendelet, tilalom, ellenőrzés,—szóval emberi tekintély magában tehetetlen; hatni e tekintély csak akkor fog tudni, ha ott honol a gyermek szívében az Isten ismerete, szeretete, félelme. „Modernségeikkel és „felvilágosodottság“-ukkal kérkedni szerető emberek a „dicső“ (?) Franciaországra hivatkoznak, hogy ott az iskolából kiküszöbölték a vallástanítást, — és mégis megvannak. Megvannak, de „hogy“ ? Ez iránt kellene nekik jobban érdeklődniök! Egy francia középiskolai tanárgyülésen egyszer az egyik előadó tanár panaszkodott arról a nagy erkölcshiányról, mely az iskolák növendékei között mind jobban és jobban tapasztalható, s kijelentette, hogy okvetlenül — mielőbb — tenni kell ez ellen
