Állami gimnázium, Eger, 1908
10 valamit. Ekkor fölállt egy másik tanár és kimondta a súlyos szavakat: „Uraim, nem tehetünk semmit! Az egyedül hatékony eszközt, a vallást számkivetettük az iskolából; tehetetlenek vagyunk!“*) S most is törik még fejüket a francia „tudós“ pedagógusok, hogyan lehetne minél egyszerűbben, világosabban, és célravezetőén előadni gyermekeknek az ú. n. „polgári erkölcstant“ — Isten, túlvilág, lélek említése nélkül! Boutroux Emil, a francia „Institut“ tagja hangoztatta**), hogy az erkölcsnek is az ész a forrása. A gyermek is tehát csupán azért ne tegye a rosszat, mert eszével azt — ebből vagy abból az ethikai szempontból — helytelennek kell fölismernie. De a gyermekben nem lehet föltételeznünk az intelligencia azon nagyobb fokát, melynél fogva gondolkozásánál, beszédjénél, cselekedeteinél bizonyos magasabb ethikai szempontokat tartson magára nézve — a maga és a társadalom jóléte szempontjából — kötelezőknek. Nem fogja-e a gyermeket inkább visszatartani a rossztól az, hogy vallásos lelkiismerete azt súgja neki: Amit tenni akarsz : bűn, mellyel a jó Istent megbántod; bűn, amelyről számot kell adnod még itt e földön és a túlvilágon ?! Mit gondolnak ezek a tisztelt urak ?! Hogy ők majd elvont ethikai fogalmakkal, filozófiai spekulációkkal fogják tudni a gyermek gondolkozását, beszédjét, cselekedeit irányítani, velők a jót megismertetni, az erényt megszerettetni, s az isteni igazságokat szomjuzó lelket kielégíteni ?! A Londonban nemrég „lezajlott“ morálpedagógiai kongresszus megnyitó ülésén a kongresszus elnöke, Sadler M. E., manchesteri egyetemi tanár, megnyitó beszédében szólva arról, hogy az erkölcsi nevelés helyes berendezése korunk egyik legnagyobb problémája, kijelenti, hogy ő az erkölcsi nevelést a vallásnak valamely formája nélkül lehetetlennek tartja. Szülőnek, tanárnak, — egyszóval gyermeket-nevelőnek — legszentebb kötelessége tehát, hogy a gondolkozni tudó gyermekkel megismertesse és megbecsültesse — mint legdrágább kincsét — a hitet; megszerettesse vele a legszentebb helyet, a templomot. Szilárd alap lesz a gyermek keblében a hit, az Isten és a templom szeretete, mely alapra nyugodtan fog továbbépíthetni a szülő az otthonban, a tanár az iskolában. ®) Különben már magok a franciák is beszélnek a „francia tanítás válságáéról. (Lásd L’E nseignement Secondaire. Párizs, 1909. 4. sz.). **) A londoni morálpedagógiai kongresszuson, mely 1908-ban (szepL 26—29.) folyt le.
