Állami gimnázium, Eger, 1906

— 4 —

és irányitó, buzdító szavával betudta vonni abba a munkába, a melynek ő életét szentelte. A kivel csak érintkezik, mindnyájára van hatása. Fáyt ő buzdítja, Kisfaludy Károly hozzá fordul tanácsért, Kölcsey vele tanácskozik terveiről, Toldyt ő irányítja kezdetben, Szalay Lászlót ő viszi előbbre pályáján, Petőfit ő üdvözli legelőször feltűnésekor, Kölcseyt ő buzdítja Homeros lefordítására, szónokká pedig egyenesen ő teszi és végre Kazinczy oly nagyra becsüli, hogy Írásait hozzá küldi el véleményadás, megbirálás, kijavítás végett, ezt a nagy befolyást igazában csak Kazinczy e szavaiból érthetjük meg: „Szemere és Kölcsey az a két ember, a kiknek ítéletétől vakon függesztem fel mindenemet.“

Ez és ilyen volt Szemere, a ki egész irói nemzedékeket nevelt fel, átadta nekik szellemének és elméjének minden kincsét, kitárta előttük eszméit, szivét, magával ragadta őket és irányítva, megnyerte az irodalom harcosainak. Ez teszi emlékét naggyá, ez az oka annak, hogy oly általános hatása van korára, a mely hatás áldásos volt irodalmunkra.

És mégis, bár nevéhez annyi jelentős tett, irányitó és termékenyítő hatás fűződik és habár nélküle nem volna irodalmunknak ez a kora oly kihatóan fontos, ma mégis oly kisszerűnek látjuk alakját; nevét oly ritkán halljuk, pedig négy irói nemzedékkel haladt versenyt, sokszor irányítva, vezetve, önmagában és nevelésében van ennek oka.

Mert bár volt benne sok dicsőségvágy és tehetség is, önzetlensége és szerénysége megtanitotta a lemondásra, az önbirálat pedig, mellyel műveit illette, oly erősen rideg volt, hogy talán egy iró sem ítélte el a maga műveit oly szigorúan, mint ő. Családi körülményei, nevelése, kihatnak egész életére és gondolatainak, cselekvéseinek irányítására; atyjától öröklött félénksége és ennek nevelő keze teszik olyanná, hogy minden dicsőségvágya mellett is oly szerény tud lenni — a mint örömmel és hálával vallja be életének késő korszakában is — hogy az életben mindig megelégedett és beérte a másodiksággal.

1785. február 19-én született Péczelen, ebben a fővárostól nem messze fekvő s ma már elég jelentőséges községben, a hol Kölcsey is megfordult és Kazinczy is huzamosabb ideig nem csupán Szemere barátságától vonzatva, hanem a Rádayak ősi, egykor híres és fényes kastélyától is, melynek pompázó freskóit, díszes és nagy könyvtárát ő ismertette; s a melynek falai közt már