Állami gimnázium, Eger, 1906

— 5 —

1741-ben magyarul zengett a múzsa; a lantosnak sírja is ott domborul, erről énekli Kölcsey :

Hints rózsát e sírra magyar! s érezzed az égi

Szellemet arczaidon: Ráday nyugoszik itt.

Atyja Szemerei Szemere Ferenc kir. helytartósági ügyvivő, anyja Fái Fáy Sára, kiknek mély vallásossága a családi tűzhely boldogságának melegét árasztja szét a Szemere-házban. Anyjának gyöngédségével, a ki csak magyarul beszél, párosul az atya gondos és szerető szigorúsága, melyet a tudományokkal való foglalkozása és a biblia fejlesztenek ki benne. Szabad idejében sokat olvasgat, könyvtárában több külföldi egyetemi tanár és tudós kéziratait őrzi és maga is ir fejtegetéseket a heidelbergi káté egyes tételeiről, a bibliát pedig — és ez az egyetlen, mivel dicsekszik — 109-szer olvassa el. És bár sokan különcnek tartották, mert megijedt a mennydörgéstől s a Duna hidján félve ment át; mert oly igazságos volt, hogy ha ügyvédi munkáját a kellő illetéken felül díjazták, a fölösleget visszaadta és hogy ha fiával méltatlanul bánt, egész komolyan kért tőle bocsánatot: inkább nevezhetjük ezt józan körültekintésnek cs szigorú, a vallásból merített elvekhez való ragaszkodásnak. Ezektől a szülőktől származott Szemere Pál két idősebb testvérével, Ábrahámmal és Tomka Lászlónéval.

Benne, bátyjával ellentétben, a ki izmosabb, pajkos és bátor, atyjának tulajdonságai élednek fel. Félénk, visszavonuló, bátortalan, de mindig egyenes lelkű, hajlik a magába mélyedésre, megvan benne a munkaösztön és a törekvés a kitünésre, bár az önbizalmatlanság, melyet egész életén keresztül megőrzött, mindig fékezi, sőt gyakran tépelődővé és habozóvá is teszi.

A szülői házon kívül atyja hamar megismerteti az élettel is, mikor már hat éves korában nyilvános iskolába adja és hogy minél több vidéket lásson, minél többet tapasztaljon, középiskolába bátyjával együtt, majd minden évben más városban járatja. Az iskolázás ez évei Szemere Pálnál a tanulás évei voltak, annak él egészen úgy, hogy atyja kénytelen óvni a tulságtól: „Minek tanulsz annyit, hisz nincs nagy tehetséged !“ De azzal csak fokozta becsvágyát s még jobban tanul. Erre atyja, hogy még idejében rászokjék a fiú magáról kevesebbet tartani, mint a minő, a poétika tanárát figyelmezteti, hogy elsőnek ne tegye fiát, mert majd ez nézné őt másodiknak az osztályban.