Állami gimnázium, Eger, 1906

— 5 — 1741-ben magyarul zengett a múzsa; a lantosnak sírja is ott domborul, erről énekli Kölcsey : Hints rózsát e sírra magyar! s érezzed az égi Szellemet arczaidon: Ráday nyugoszik itt. Atyja Szemerei Szemere Ferenc kir. helytartósági ügyvivő, anyja Fái Fáy Sára, kiknek mély vallásossága a családi tűzhely boldogságának melegét árasztja szét a Szemere-házban. Anyjának gyöngédségével, a ki csak magyarul beszél, párosul az atya gon­dos és szerető szigorúsága, melyet a tudományokkal való foglal­kozása és a biblia fejlesztenek ki benne. Szabad idejében sokat olvasgat, könyvtárában több külföldi egyetemi tanár és tudós kéz­iratait őrzi és maga is ir fejtegetéseket a heidelbergi káté egyes tételeiről, a bibliát pedig — és ez az egyetlen, mivel dicsekszik — 109-szer olvassa el. És bár sokan különcnek tartották, mert meg­ijedt a mennydörgéstől s a Duna hidján félve ment át; mert oly igazságos volt, hogy ha ügyvédi munkáját a kellő illetéken felül díjazták, a fölösleget visszaadta és hogy ha fiával méltatlanul bánt, egész komolyan kért tőle bocsánatot: inkább nevezhetjük ezt jó­zan körültekintésnek cs szigorú, a vallásból merített elvekhez való ragaszkodásnak. Ezektől a szülőktől származott Szemere Pál két idősebb testvérével, Ábrahámmal és Tomka Lászlónéval. Benne, bátyjával ellentétben, a ki izmosabb, pajkos és bátor, atyjának tulajdonságai élednek fel. Félénk, visszavonuló, bátortalan, de mindig egyenes lelkű, hajlik a magába mélyedésre, megvan benne a munkaösztön és a törekvés a kitünésre, bár az önbizal­matlanság, melyet egész életén keresztül megőrzött, mindig fékezi, sőt gyakran tépelődővé és habozóvá is teszi. A szülői házon kívül atyja hamar megismerteti az élettel is, mikor már hat éves korában nyilvános iskolába adja és hogy mi­nél több vidéket lásson, minél többet tapasztaljon, középiskolába bátyjával együtt, majd minden évben más városban járatja. Az iskolázás ez évei Szemere Pálnál a tanulás évei voltak, annak él egészen úgy, hogy atyja kénytelen óvni a tulságtól: „Minek ta­nulsz annyit, hisz nincs nagy tehetséged !“ De azzal csak fokozta becsvágyát s még jobban tanul. Erre atyja, hogy még idejében rászokjék a fiú magáról kevesebbet tartani, mint a minő, a poétika tanárát figyelmezteti, hogy elsőnek ne tegye fiát, mert majd ez nézné őt másodiknak az osztályban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom