Állami gimnázium, Eger, 1906
— 22 Az elbeszéléshez, miként a drámához, Szemerének kevés érzéke volt; szerelmi és hazafias lírája sem áll valami magasan. Egyet azonban nem lehet elhallgatnunk, nevezetesen, sok helyütt a technika mesteri kezelését, mely mesteri kezelés a ritornellekben éri el tetőpontját. Az „Emlékezet“ cimü ritornell mesteri technikája nincs még utolérve; nyelvezete is magyaros, zengő, de a sok újonnan alkotott rossz szó használata sokszor tönkreteszi a lírai folyamatot. Szemere Pál mint nyelvész. Szemere aprólékoskodó szelleme, boncolgató ereje a legmélyebb kérdésekbe is bocsátkozott a nyelvbuvárlat terén. Midőn Herder, Adelung, Schlegel és mások a nyelv eredetének kérdésével foglalkoznak, az úgynevezett általános grammatikával, mely hivatva lett volna az egyes nyelveket egymás mellé állítani és közös eredetűeknek kinyilvánítani, akkor Szemere is alkalmat talált, hogy a magyar nyelvnek az universalis grammatikához való viszonyát megállapítsa. Ebben a fejtegetésében valóban nyelvfilozofus, oly problémákkal foglalkozik. Kritikai apparátussal fog ezen mély kérdés fejtegetéséhez; a hires nyelvtudósok universalis eredményeit összefoglalja és keresi őket a magyar nyelvben. Érdekes az a történeti összefoglalása, a melyet e kérdés vitatásánál ad; a mi egyrészt az ő páratlan kutató szellemét mutatja, másrészt őt e tekintetben bámulatos tudománnyal biró tudósnak bizonyítja. Az epikureusi iskola szerint a nyelv abban az ősi korban, a mikor az emberek egymáshoz közeledni kezdettek, az emberi tagok által kifejezett szándékok közlésében állott; a hangos nyelvre csak indulataik, érzelmeik vitték rá; ezek a szavak akkor még csak zengzetek, a természet hangjaihoz hasonlítottak, azoknak csak afféle visszhangjai voltak és csak azután kezdették a hangokat modulálni, hajlítani. A középkorban a legkönnyebben megfejthető módhoz folyamodtak, az Istenhez; a középkori grammatikusok a nyelvet az Istentől kapott kész ajándéknak vették; ez a felfogás Szemere szerint sokat ártott ezen kérdés tisztázásának, a mit teljesen elfogadhatunk, hiszen más tekintetben is ártott az ilyen felfogás, hiszen nem kell egyébre hivatkoznunk, mint saját nyelvünk eredetének kérdésére. így aztán két táborra oszlott a tudós világ; az
