Állami gimnázium, Eger, 1906
12 gúnyosan felelni és igy készül el a „Felelet“, melynek tervezetét és parodisztikus verseit nagyobbrészt Szemere készíti. A Felelet hasonló beosztású, mint a Mondolat. Áll egy bevezetésből és több levélből, versben és prózában, hangja mindegyiknek csípősen gúnyos, mely az ellenfeleket semmit sem kíméli; a durvaságra gorombasággal felelnek, de nem hiányzik ezekből sem az éle, mely csip, éget és megsemmisit. Az egész Feleletből kitetszik, hogy Szemere és Kölcsey magasan fölötte állanak támadóiknak ; megvan bennök a jártasság a régi és uj magyar nyelvben, a tudományos képzettség, mely nem szóvirágokkal, de tényekkel harcol, hisz Szemere ekkor már egyike a legjobb szóképzőinknek — ezt a tulajdonságát most félelmetes módon érvényesíti is. Bebizonyítja, hova jutottunk volna nyelvi tekintetben, ha azt az elvet követjük, melyet a debreceni grammatika követői hirdetnek. Ezzel aztán el is döntik a nyelvújítás kérdését, mely a sikert nekik biztosította. A Felelet, természetesen felkelti az ellenfél táborában az elé- gületlenséget és a bosszúvágyat, újra fel akarnak lépni az uj irány ellen, a mely hírek Szemerét egy második antimondolat készítésére ösztönzik, még pedig egy folyóirat alakjában, melynek eszméje oly rég kisérti. De ez most sem valósul meg. Helyette nyelvészeti munkásságát folytatja, a mikor tervezett Lexikon-a számára gyűjti az anyagot, majd Kazinczyt biztatja önélete’ megírására, Kölcseyt meg Homeros fordításának befejezésére, majd házi gondok foglalják el, melyekből uj állása, mikor április 1-én 1818-ban megyei alügyésszé választják, a mely állás Pestre szólítja, ragadja ki. Itt megváltozva látja az irodalmi viszonyokat. Kisfaludy Károly, kinek pályáját oly szeretettel figyelte, ekkor már mint hires iró szerepel, ki maga köré gyűjti a fiatal írókat s velők megalkotja azt, a miről Szemere oly rég hiába álmodozik, az Aurorát. Mellette vannak a fiatalabb irők mind és Szemere jóslata ezzel: hogy az irodalmi központ Széphalomról a fővárosba száll át, beteljesült. Ez, bár Kisfaludy e vállalatát a legnagyobb örömmel üdvözli, újra a rég tervezett, de mindig elmaradt eszméjével egy folyóirat megindításával kezdi foglalkoztatni, a melyre már közölni való anyagot is gyűjt, ennek egy részét ugyan Kovacsóczy Mihály, ki 1824-ben megindítja Aspasiáját, elkéri, de mikor ez a következő évben megbukik, Szemere végre elhatározza rég tervezett lapját megindítani, előbb „Minerva“ de most „Élet és Literatura“ cimen 1826-ban,
