Állami gimnázium, Eger, 1906
13 — melynek megindításában Kölcseynek is nagy része van, a ki mindvégig egész szívvel vesz részt barátja vállalatában. Az Étet és Literatura nem a hölgyközönségnek volt szánva, mint az akkori almanachok általában, benne minden helyet talált, mi az irodalmat csak távolról is érdekli. Vajda szerint „tárháza volt oly dolgozatoknak, minőket nálunk, tekintve a tartalom eredetiségét, a conceptio mélységét, a gondolatmenet merészségét, a logikai összefüggés hatályát s a kidolgozás szabatosságát azóta is ritkán Írnak“. Igaz, hogy meglehetős bizarr a szerkesztése; minden dolgozat után annak bírálata következik, benne vannak a kritikák, melyek e folyóiratról megjelentek, sőt Szemere külön is megbirál- tatja egyes Írókkal folyóiratát, amely bírálatokat szintén közli. Mind e mellett nagy hatása volt, mert legkiválóbb íróink, élükön Kölcsey- vel, dolgoznak e folyóiratba, melynek jelmondata Montesquieu e mondása: „Nem mondani el mindent s a mit elmondunk is, csak azért, hogy az olvasót gondolkozásra ébreszszük“. A kritika szükségességét hirdette, de az oly kritikáét, mely felüláll minden ellen- és rokonszenven s csak az igazság mellett tör lándzsát. Különben is már maga az, hogy oly kiváló eszthetikai cikkekkel, minők Kölcseyé, gyarapította irodalmunkat, méltánylást és elismerést érdemel. Mert ebben jelentek meg — később pedig, mikor Szemere nejének halála után kis ideig szünetel a folyóirat, 1829-ben a „Muzárion“-ban, a mely név alatt jelenik meg az Élet és Literatura folytatása, — Kölcsey válogatott bölcsészeti és eszthetikai munkái, a milyenek Körner Zrínyijének hires bírálata, a mely színdarabot 1818-ban gr. Teleki Lászlóné kérésére Szemere fordított le oly pompásan gördülő jambusokban, a minők még nem hangzottak el addig magyar színpadon, majd a „Nemzeti hagyományok“, azután Bouterwek nyomán készült elmélet a komikumról és a vallásról „Hit, remény, szeretet“ címmel megjelent értekezése, melynek bevezetését Szemere irta. Sikerei mellett azonban keserűségekben is van része, a fiatalabb irói kör mind jobban elszakad Kazinczytól és tőle, s főkép a Kritikai Lapok terjesztik az elhidegülést, mely erősen támadja a régibb iskolát. Fokozta még ezt a Conversations-Iexiconi pör, a melyben ő is érdekelve van, a mennyiben Döbrentei mellett fellép védőül, de betegsége miatt nem adja ki védelmét, majd a: „Szent hajdan gyöngyei“ miatt kitört összeszólalkozás Kazinczy és Bajza között. Még inkább hat rá 1829-ben Vitkovics halála és 1831-ben
