Állami gimnázium, Eger, 1905
14 — Három csoportra oszthatjuk azokat a rendszereket, melyekkel e kérdést megvilágították: az indeterminisztikus, a determinisztikus és a kettő összeegyeztetésére törekvő syncretismus rendszereire. A szabad akarat kritikai elemzéséből az derül ki, hogy a szabadság merően fictív fogalom, mert ahol okok döntenek, ott szabadságról nem beszélhetünk. Ha így fognók fel az akarat problémáját, akkor a régi speculatív lélektannak egyik sarkalatos kérdéséhez térnénk vissza, mikor az akaratot úgy magyaráznék, hogy ez „lelki tehetség,“ „titkos erő.*)“ így csak ennek a lelki tüneménynek tulajdonítanánk bizonyos levést, azt hypostasálnók. így a metaphysikai magyarázatot elvetjük s olyan eszközökhöz folyamodunk, melyeket a modern tudomány jelölt meg. így választja Pauer kiindulópontúi a psychogenesist, továbbá az agytáplálkozás rendellenességeit. Bain, Meynert, Flechsig, Soltmann, Korsch, Wundt, Laufenauer és Lechner búvárkodásaira épít, amikor az akaratnak a physiologiai körülményektől való függését kiemeli s kimondja, hogy „ha az akarat egészen beilleszkedik a szellemi és physikai szervezet mechanismusába, úgy e mechanismus hatása alól ki nem vonható“ (26.) A physikai determinismussal nem elégedhetünk meg, s így fejtegeti a psychikai determinismust. Ez bizonyára nem független az organisatiótól, mint azt Reich s mások kutatásai is bizonyítják, kik a szervezet és az erkölcs között mutatkozó vonatkozásokat szépen kimutatták. Hogy az agyvelő tápláló nedve normális mennyiségének s a test pontos oekonomiájának az erkölcsre és így az akaratra is nagy a hatása, számtalan eset tanúsítja. Majd az öntudat kérdését boncolgatja és ezzel kapcsolatban azt a kissé rátarti elvet, melyet a „tehetem, amit akarok“ szavakkal szeretnek hangoztatni, elitéli. De fejtegeti az embert társadalmi szempontból is. A szokásoknak, a törvényeknek, a nevelésnek a szerepét élesen emeli ki. Már Drobisch és Oettingen is hangoztatják a moral- statisztika szerepét, amely tudomány nagy szolgálatokat tehet, mikor a társadalmi tényezőknek az akaratra gyakorolt hatását akarjuk kipuhatolni. Mindezekből az derül ki, hogy itt az okoknak szinte bonyodalmas szövevényére bukkantunk, s ezeknek a jellemre gyakorolt hatása eredményeként tekinthetjük az akaratot, melyet Pauer „ethikai akarat“-nak nevez. így fejtegeti a motívumok után a jellem kérdését. Nem fogadja ugyan el Schopenhauer stabilismusát a *) 1. Pauer idézett művét.
