Állami gimnázium, Eger, 1904

— 7 —

denek Urát keresi. Helyes önismeretének súlya alatt földre borul és fohászkodik:

„Segítséget kerestem, de senki sem nyujtá kezét felém;

Sírtam, de senki sem volt oldalam mellett.

Hangos szóval kiáltozom, de senki sem hallgat reám.

Irgalmas Istenemhez fordulok, hangosan fohászkodom.“1

És még akkor is, midőn az egy isteneszmének különféle nevei szerint az istenség is megsokasodik, az egyszerűnek és nagyon képzettnek tudásra törő minden vágya az Isten megismerése körül forog, és történeti följegyzéseikben, mint gondviselő; csillagászati Írásaikban, mint a csillagvilágokat benépesítő és törvényeik gyűjteményében, mint szentesítő, az isteneszme jut kifejezésre. S mikor az isteneszme elhomályosul, uralma a két nagy különálló, majd egyesített birodalomnak megdől és ma már csak „volt“.

A Nílus völgye piramisainak hihetetlen nagysága, obeliszkjeinek, nagyszerű palotáinak és templomainak teleírt, telerajzolt falai az Istenről beszélnek a szemlélőnek. Diodor így ír Egyiptomról: „Az egyiptomiak e földi életet kevésbe veszik, de annál inkább nagyra becsülik a túlvilági életet, melyben erényeik emlékezete élni fog. Ezért az élőknek lakásait vendéglőknek nevezik, mert azokban csak rövid ideig tartózkodnak, a halottaknak sírjait ellenben örök lakásoknak hívják, mert a holtak az alvilágban örök életet élnek. Házaik építésére ez oknál fogva kevés gondot fordítanak, sírjaikat azonban rendkívüli módon fölékesítik.És e népnek mértani, mennyiségtani tudása az istenség szolgálatába áll mesés nagyságú építészeti alkotásaiban; csillagászati, bölcseleti ismerete mindig azt keresi.

A kínai és indus bár csak külsőségekben kereste a vallássos- ságot, de annak reája nehezedő szükségességétől szabadulni nem tudott. Nagy szellemű fiai vallási bölcseletbe mélyedtek, bekötött szemmel keresték az isteneszmét, mit ha szelleműk tapogató keze megérintett, megrettentek tőle: nem ez az . . és más irányban indultak felkutatására. .. hogy ha majd megtalálták, újból irányt változtassanak. így aztán vannak szentkönyveik egymás mellé helyezve 34 méternyi hosszúságban, de nincs „igazságuk“, melyben megnyugodhatnának.

Oh a klasszikus görög világ isteneivel és istennőivel minden dalában és szépművészeti alkotásában a mindig uralkodó istenesz1 Dr. Giesswein S. Mizraim és Assur tanúsága. Győr 1887. I. 123. 1.

s Dr. Giesswein S. i. m. I. 188.