Állami gimnázium, Eger, 1904
— 6 «s fejleszti. Ez a tudomány nem felekezeti, hanem az önmagát megértő embernek tudása kell, hogy legyen! Ez a tudomány szól minden katedrán, minden professor ajakán. — Kérdések rejtőznek a gyermek lelke mélyén, amelyeknek kérdőjele a korral nőttön-nő, és megdobban a szíve, ha Istenről szólnak neki, tán maga sem tudja miért, de nagyon szívesen hall erről. És a középiskola minden tantárgya érinti e pontot, mert eléje tolakodik, nem térhet ki .előle. Az irodalom termékeiben ott állanak a gyermek, az ifjú elölt az emberiség nagy eszméi, amelyek eget vívnak, mély érzései, amelyek örökös mélabujának, innen elkívánkozó, hazavágyó, anyja után síró lelkének dalai ... és ezek a bevezető ismertetésben minő mély benyomásokat tesznek a fejlődő értelemre és ébredező szívre! Az alsóbb osztályokban a nyelv tanításához kiválasztott irodalmi szemelvények is mindig eszmékkel és érzésekkel telítvék! A felsőbb osztályok nagyobb irodalmi nevelése még többször ad alkalmat arra, hogy az emberiség eszét és szívét foglalkoztató isteneszméról tisztelettel emlékezzünk. Még az irodalomnak azt a korszakát is, melyet a vallási villongás táplált, haszonnal és élvezettel tanulmányozzák, mert az eszmét, az „igazságot“ domborítja ki a professor, a melyet kerestek, nem pedig a modorban, a melyben írtak azok a mérgestollű írók, gyönyörködik magyarázata, sőt ellenkezőleg nem késik a kiegyenlítő elfogulatlan kritikával. A történet az élet mestere (Cicero). Az lesz, mert a világ eseményeit és a népek eseteit sugalmazó eszmék és érzések megismertetését szolgálja. A világtörténelem tanúsága egy ünneplő nagy hitalomról szól, akinek ki állhat ellene? A világtörténelmet ésszel és szívvel tanulva és tanítva ösztönszerűen leborolunk egy mindenható Lény előtt. Mert „a történet legcsodálatosabb helyei, a Nilus partjai, a Vöröstenger vigasztalan vidéke, az esti alkonyban égő Sinai, Pharan romjai, a puszta, Syria és Mesopotamia alföldjei, az emberi szív vágyainak és küzdelmeinek ez ezredéves színterei az imádás és a föltétien hódolat szükségét hirdetik“.1 A híres Ninivét, Assyria hatalmas városát ma homok borítja, Babilon posványba sűlyedt, de kiásott és az európai múzeumokban őrzött emlékeik, az emberi szív vágyainak és küzdelmeinek az ezredéves tanúságai az imádás és föltétien hódolat szükségét hirdetik. Minden emlék telítve vallásossággal, minden tudományuk a min1 Prohászka Ottokár: Dominus Jesus. Esztergom 1903. 17.
