Állami gimnázium, Eger, 1904

' panasz lehetett, a szellemünknek más, mérhetetlen világokból ideköltözésekor utravalóul kapott hazavágyó érzése, a körülötte lévő élő és élettelen természet felemelte lelkét Teremtőjéhez: áldozva imádkozott; ha megtört a küzdelemben testileg vagy lelkileg, ha kedveseit veszté el, felülről várt vigaszt: imádkozva gyászolt;, és vele áldozott csendes alkonyaikor, bíboros hajnalon, vele imádkor zott szíve gyermeke. Ez volt a legszebb, a legszükségesebb, ami* az Ősember gyérhiéke átyjátől tanult. ' ' ‘ • "•

Az ókorban' elő kulturhépek életét áiínyirá“' áthatotta á vallásosság, hogy azoknak története- a váltás történetének tekinthető, igaz ugyan, hogy akkor,'midőn a történelem színpadán föllépnek a zsidó népet kivéVé — több istent frrtadnák, ísfentiszteletök az istenségről alkotott fogalmaiknak megfelelve/ a bizarr és szép között váltakozik, de éppen ez bizonyítja az emberiség törekvését, küzdelmét, rnelylyel az Istent kereste, a kit elvesztett; mert minél messzebb megy a tudomány a népek életében visszafelé, annál több nyomára akad az egy szent Istenbe vetett hitnek.

II. A múltnak romjain egy új világ épült fel, melynek társadalmi, családi és egyedi életében a tiszta isteneszmének hite és tisztelete vezeti a lelkeket. Letűnt idők emlékeként csak az egy Istent hivő héber nép maradt meg. Az ő szent könyveiben letett eszmék és jövendölések diadalmaskodtak.

A jó, Szent, gondviselő Isten megismerése, tisztelete éá szere- tete . . . kutató élrríénk igazsága, nyugtalan szívünk boldogsága! Őa legfőbb Lény, akitől van és akihez visszatér minden létező; aki közel van az emberhez, akinek leheletét érzi teremtménye. Ha róla gondolkodom, értelmenlet a sejtelmek csodás fénye világosítja meg, a mely bevilágít a végtelenbe is. A földi lét az ő nagyságát hirdeti : nyíló virág, hulló falevél; lágy szellő fuvalma, zugó szélvihar ; — nekém pedig előkészítő átmenet, amelyben isilneretet gyűjtök, hogy ha majd hozzá eljutok, színről-színre lássam ; érzésemet nemesítem, hogy ha majd keblére hajthatom fejem, őt nagyon szeressem! - ■ -'

Ez az igaz tudomány. Míg szellemünk e mélységes tudományt meg nem szerzi, addig ajkunkon az ágostoni szó: nyugtalan a mi lelkünk, míg Benned meg nem nyugszik.

Ezt az igaz tudományt szolgálja a mi középiskolánk, amely nem a mesterségek űzésére nevel, hanem első sorban a gyermekben, az ifjúban szunnyadó és ébredező szellemi erőket megérti