Állami gimnázium, Eger, 1904

I.

A vallásosság az iskolában.

„A felületes tudás eltávolít Istentől, de a mély tudomány visszavezet hozzá“ (Ver. Bacon). — Ez az ismert s unos-untig hangoztatott mondat legyen összefoglaló előszava az elfogulatlan olvasóhoz intézett értekezésünknek.

*

* *

I. Tanulni, tudni akgr az emberiség minden időben, minden rétegében,

Az „élet leheletének“,1 melyet a Teremtő az ember arcára lehelt, annak a szelleminek az anyagban, annak az isteni résznek az emberben, annak élete a tudni vágyás, a tanulni akarás.

Az őskorú férfi tűzhelyénél, ahol a vadászatban megdermedt tagjait melengette, vadászati és házieszközeit készítette kovából és állatcsontból; a nő pedig az állatbőrből való ruházat elkészítésében szorgoskodott. És emellett kedélyes volt. Iramszarvból és állati csontokból fuvolát készített magának, lelke állapotát kifejező hangokat csalt ki belőle, neje meg dallal kisérte. Azután rajzolt, mint a svájci Thayngen-barlang lakója rénszarvast, lovat, rókát, korunknak is irigylésre méltó hűséggel. Faragott ügyesen és híven, hogy korunknak legügyesebb szobrásza sem tud hivebben. Emléke a a Tajacnál Perigordban lelt asszony-szobrocska mammut-csontból. Neje kagylókból, csigákból készített füzéreket, hogy ékesebb legyen. — És ennek az őskorú férfinak és nőnek minden munkáját látta, eltanulta barlanglakásának öröme és gyönyörűsége, gyermeke.

Ezeket olvassák ki a tudósok a földnek rétegeiből, a hová a természet elraktározta számunkra a múltnak emlékeit.2

1 Móz. I. k. 2, 7.

* Platz B. dr. Az ember eredése, faji egysége és kora. Budapest, 1905. 23—24. 1.

1*