Állami gimnázium, Eger, 1904
— 10 — A föld rétegeiben, kövületeiben egy feneketlen mélység nyílik meg előttünk, hatolunk lefelé ! A népek mithologiái a világ eredetéről kedves mesék . . . „de elalszik a mese is, mint az éjfélutáni pásztortűz s fölváltja őt a palaeontologia; világokat forgat és korszakokról beszél, melyek a mesének ragyogó fantáziáját megszégyenítik; kifárad a palaeontologia, helyére lép a szervetlen világ kialakulásának kutatása; lomhán, nehézkesen, sejtelmekkel, homályos hipotézisekkel dolgozik ; de az ember még mindig tudni akar; odaállítja őt végre az elcsigázott, agyongyötrött tudomány a világkikezdés párkányára, az ősköd örvényeinek szélére, a kezdetre s ő ott is szemei fölé tartja kezét s élesen néz . . . hová? Visszafelé!“1 — Arra, arrafelé van az Isten! A növénytan már életet boncolgat, melyet adni nem tud. És a mikroskop alá tett sejtben fölismeri az élet adóját. Felbontja a virágnak kelyhét, megcsodálja cnnak színeit . . . minő művészet! Valamelyik szent pálcikájával megütögette a virágokat: „Csendesebben, ne beszéljetek olyan hangosan az Istenről!“ Ez érző lélek volt. Az állattan a növényekben megcsodált életet még remekebb megnyilvánulásában tanulmányozza. íme egy példa: „Vegyük a szívet. Az ember központjába helyezve, a mell, mint valami paizs által védve, kettős mozgása csodálatos. Egyik mozgásával az ereken keresztülhajtja azon élő, fénylő vér-parányokat, melyek mindenütt életet árasztanak. Aztán mikor ezek kifáradtak, ellankadtak, visszaveszi őket; ruganyosságot, melegséget ad nekik s újra szétárasztja őket minden ponton. Ki hiszi el, hogy hasonló csoda minden értelmes számítás nélkül jött létre?“2 Vagy a szem mesésen egyszerű és mégis remeken összehozott szerkezete! És így tovább az emberi és állati szervezet élete. — Hódolat az élet adójának! A fizika keresi a fény megfejtését, tanulmányozza törvényeit; csodákat művel a villamossággal, bejárja gőzgépeivel a világot, hallgatja az echot és nem áll meg a félúton, mert a Hatalmas előtt meghódolni dicsőség és szabadság, nem szégyen és rabszolgaság. Az astronomia kezébe veszi messzelátóját, mérőszögét és felfedezései nagyszerűségökben a porig aláznak, hogy aztán a csillagok honába emeljenek. A csillagok milliárdjai szövevényes pályájukon 1 Prohászka Ottokár: Ég és föld. II. kiad, Esztergom 1902. 15. 1. * Bougeaud E. Kereszténység és korunk, francz. ford. Szentannai (Spett) Gy. és Dobos L. III. kiad. Gyoma, 1892. I. k. 303. I.
