Állami gimnázium, Eger, 1903

9 előtt tartania, melynek rovására az egyéni hajlamokat nem helyez­heti előtérbe. A szülői ház azonban rendelkezik oly nevelési eszkö­zökkel, melyek ezen értékes tehetségeket a legszélesebb alapon is fejleszthetik. Az iskolai élet a tanuló egész lelki világának fejlődé­sére mély hatással van ugyan, de egyéniségét illetőleg még jelentő­sebbek azok a benyomások, melyeket a szülői házban nyer. Ennél­fogva első sorban a szülőknek kötelessége az ifjú egyéni hajlamait az iskola eszményi célját követő irányban foglalkoztatni. Azonban némely szülő nem kíséri kellő figyelemmel gyermekeinek egyéni hajlamait, vagy pedig túlságos szeretetével elkényezteti s nem kor­látozza a józan erkölcs és a közös érdekekre való tekintetből, hanem gyermeke lelki nevelését teljesen az iskola gondjaira bízza s egye­dül csak az iskolát okolja annak hibái miatt. Pedig ha a szülő az egyéni hajlamok megnyilatkozását folytonos gondos figyelemmel kíséri, akkor azok okos szeretettel oly irányba terelhetők, hogy minden tekintetben a szülők akaratához simulnak és idővel úgy az egyéni, mint a közjó érdekében fognak érvényesülni. Bár a szülői ház más módon és más eszközökkel működhetik közre a nevelés munkájában, mint az iskola, azért végeredményben mindkettőnek ugyanazon cél felé kell törekedni, t. i. arra, hogy az ifjú vallásos, erkölcsös, művelt és önálló egyéniséggé fejlődjék s erkölcsi értékével ne csak a saját, hanem a köz érdekeit is előmoz­dítsa. Ennélfogva, hogy az eredmény kedvező legyen, a dolog ter­mészetéből következik, hogy az iskolának és a szülői háznak egy­mást támogatni és működésüknek a legnagyobb összhangzatban lennie kell. A szülőknek első sorban tudniok kell, hogy az iskola mily alapon való képzést tartja legszebb feladatának, hogy a megosztott munkát hasonló szellemben folytathassák és kiegészíthessék. Az iskola, minthogy valláserkölcs nélkül igazi műveltség nem képzelhető, ismeretközléssel nemcsak a gondolkodó tehetségeket, ha­nem az erkölcsi nemesedés fakadó csíráit is fejleszti és ápolja a jó,szép és igaz szeretetét belecseppegteti a fejletlen, fogékony lélekbe az Isten, ember, haza és önmaga iránt való kötelességeket. S ha az érző és gondolkodó tehetségek fejlesztése minden tekintetben összhangzatosan történik, akkor fáradozásaink legszebb gyümölcse gyanánt alakul ki a szilárd jellem, a léleknek ezen tulajdonsága, melynélfogva szigorúan és következetesen ragaszkodik a jó, szép és igazhoz. Ugyanis ha az ifjúnak nemcsak értelme, hanem szíve

Next

/
Oldalképek
Tartalom