Állami gimnázium, Eger, 1903
— 8 — az ifjút bizonyos fokú ismeretekkel lássa el, melyek őt az önálló megélhetésre, esetleg a további ismeretszerzésre képesítik; sőt azt hiszem, hogy a valóságot inkább megközelítem, ha azt állítom, hogy vannak oly szülők is, kik az iskola nemesebb s magaszto- sabb törekvéseire nem is gondolva, attól csak bizonyítványt várnak. S ennek természetes következménye, hogy a szülők egy része nem méltányolja s nem támogatja eléggé az iskola működését, holott az iskolának vannak oly kötelességei is, melyeket célj nak megfelelőleg a szülők közbenjárása és támogatása nélkül alig teljesíthet. A középiskolának, legyen az gymnásium vagy reáliskola, nem a fentiek képezik főcélját; ez azoknál sokkal magasztosabb : az ifjú erkölcsi és értelmi képzése. Az iskola e céljának elérésére ismereteket közöl ugyan, de azokat az ifjú lelki-tehetségeinek kifejlesztésére csak eszközül használja fel, hogy képessé tegye arra, hogy mint a nemzet vezetésére hivatott művelt osztálynak egyik tagja, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelhessen. Az iskola nevelve tanít, vagyis nemcsak ismereteket terjeszt, hanem az értelem művelésével a jellem fejlesztését célozza s tudva azt, hogy a család és társadalom valláserkölcs nélkül nem állhat fenn, valláserkölcsi nemes érzület nyújtásával jó irányt ad, továbbá a mennyire módjában áll, kifejleszti s megszilárdítja az egyéni akaratot, mellyel azután az ifjú az életben a vallás, erkölcsiség és az értelem befolyása alatt önállóan s üdvösen működhetik. Az iskolának nevelő munkájában a legjelentékenyebb tényező a szülői ház, vagy azon család, melynél az ifjú idejének legnagyobb részét tölti, sőt elmondhatjuk, hogy a tulajdonképeni nevelés a valláserkölcsi és társadalmi életre való előkészítés a szülői háznak feladata s első sorban a szülők a gyermek jövőjének irányadói. A nemes érzelmek magvát a gyermek szívében idejekorán elültetni s vele született egyéni tehetségeket irányítani és fejleszteni elsősorban a szülők kötelessége; mert a gyermek olyan, mint a fa, melyet tetszés szerint lehet hajlítani míg csemete, de ha kifejlődött, hajlíthatatlanná válik. Az iskola érleli ugyan az elvetett magvakat s tovább fejleszti az erkölcsi érzelmeket, de azt gyakorolni s az életben alkalmazni főkép a család feladata. Különösen a gyakorlati életre nézve fontos, hogy a különös tehetségeket nem fejlesztheti az iskola kellő mértékben, mivel neki nevelő eljárásában inkább a közösség érdekét kell szem
