Állami gimnázium, Eger, 1899

idejében szerepelteti hősét, a ki valósággal az utolsó lovag, elkésett lovag, a kor már elhaladt mellette. Természetes, hogy élet-halálharczra kerül a dolog hőse s az újabb eszmék emberei között, mely küzdelemben ugyan el fog bukni, de részvétünk mellette marad s holtteste felett egy szép fényes kor le- tüntét fájlaljuk. Az őserős, rendületlen jellemű, egyedül jogára s istenére támaszkodó férfit mutatja itt be, szemben a tespedő tunya, de kapzsi, romlott korral. A természeti jog harcza ez az átöröklött törvények ellen.

„A közönség bámulta a csodadolgot s eleinte egészen el volt vakítva a szokatlan szépségek nagy halmaza s változatossága által, de csakhamar elragadta, legyőzte őt a természetesség s élénk szellem, melyet az a sok személy leheli.'' (Wieland: Sendschreiben an einen jungen Dichter). Mi sem természetesebb, mint hogy csakhamar utánzói akadtak. Götz 1773-ban jelent meg, s 1775-ben már kiadta Kiinger Otto-ját, 1778-ban Maier Sturm von Boxberg-jét, Hahn Robert von Hoheneck-jét. A tulajdonképeni lovagdrámák azonban Törring s utánzóinak műveivel keletkeznek.

1780-ban jelent meg Törring Agnes Bernauerinn-je s ettől kezdve indul meg az a bő áradat, mely hova tovább el- sekélyesedik s az Ízléstelenség, iparszerűség fertőjébe rántja a dráma-irodalmat. Ez a dráma-irodalomnak azon korszaka, melyről Düntzer azt mondja, hogy: „a német színpadokat csakhamar lovagharczok, lovagvértek, lovagszablyák, csörgő lovassarkantyúk, lovagtömlöezök, titkos bűntörvényszékek, emberölés, gyilkosság, mérgezések lepték el, mig e csinált pompa és dagály minden érzést a szép és való iránt agyonnyomott.“ Devrient (Geschichte d. deutsch. Schauspielkunst) hasonlóképen nyilatkozik a lovagdrámákról. Csakhamar valóságos lovaghordák rohantak át a színpadokon, pánczélcsörgetve s folyton lovagi becsületükre esküdözve, mondja egy helyen.

Ez természetesen Törring utánzóira vonatkozik, de azért az ő darabjaik közt is található értékesebb, a mit Hettner is elismer (Lit. Gesch. d. XVIII. J). Belátja, hogy ezen drámák némelyike figyelemre méltó, szilárd drámai szerkezettel bir s színszerübb mint Goethe drámája.

Véleményünk szerint Hettnernek e megjegyzése csakis Törring Agnes Bernauerinn-jét illetheti. A mi a lovagdráma bővebb megismertetését illeti, azt hiszszük, hogy elég Törring-