Állami gimnázium, Eger, 1899
4 alatt készült idegen lelkű drámák, melyek semmivel sem magyarosabbak mint akár a fordítások. Ezen utóbbi művek német hatás alatt készültek. Németországban a 80-as és 90-es években (XVIII. század) a lovagdráma az uralkodó, a 90-es években pedig ezenfelül Kotzebue siránkozó, lágy-meleg darabjai özönlik el a dráma- irodalom terét. Mindkét irány visszhangra talált hazánkban s két legjelesebb drámaírónk sem vonhatja ki magát hatásuk alól: Katonának is, Kisfaludy Károlynak is első művei ezen idegen befolyásokat tüntetik fel. Sajnos, az első hatást már jórészt csak az ő műveikben tudjuk kimutatni, pedig bizonyára igen sok lovagdráma keletkezett nálunk is, de csak kéziratban lévén meg, elveszett. A lovagdrámák száma Németországban óriási, valóságos özön, mely ellenállhatlanul tör előre- s behatol hozzánk is, érdemes tehát, hogy e jelenséggel bővebben foglalkozzunk. Ismerkedjünk meg magával a lovag- vagy levente-drámával (Ritterstück), lássuk keletkezését. A lovagdráma. A lovagdráma a Sturm és Drang korszak egyik hajtása. Tudjuk, hogy e korszak milyen hatások alatt keletkezett, hogy egyik jelszava volt a korlátlan emberi szabadság. Nagyon természetes tehát, hogy elfordulva sivár koruktól, lelkesedéssel tekintettek vissza abba a korba, melyben az emberi szabadság virágkorát élte, a fényes középkorba, a lovagság szép korába. Ez a szellem, ez a szebb korszak után való sóvárgás Goethében volt legerősebb s ő adott neki először testet. A sóvárgás erősségét mutatja már a forma is, drámába önti azt, dráma alakjában mutatja be imádott lovagkorát. S ezzel a drámájával, melynek czime Götz von Berlichin- gen, megteremti a lovagdrámát. Szereplői sisakos, pajzsos, pán- czélos lovagok, várúrnők, várkisasszonyok, s ezektől kapta a lovagdráma nevet. íme, a lovagdráma tehát oly dráma, melynek tárgya a lovagkorból van véve s főszereplői lovagok. — Ugyanaz a szellem szülte e drámát, mint a mely nálunk a hazafias, történelmi drámát hozta létre. Reactio volt ez az emberi szabadság elnyomatása ellen. Goethe a költői érdek kedvéért nem a lovagkor fénykorát mutatja he, hanem ellenkezőleg az „utolsó lovag,“ Miksa császár,
