Állami gimnázium, Eger, 1899

mely német lovagregény dramatisálása, a mi nagyon is lehetséges, mert egészen ezek modorában van írva s maga a com- positio sem drámai, hanem elbeszélő; fejezetekre oszlik, melyeknek összefüggése csak később derül ki. A cselekvénynek három ága is van, melyek aztán valahogy összefonódnak, de kettő közülök folyton versenyez a főcselekmény dicsőségéért.

Megvan ebben minden, a mi rémítő csak lovagdrámában előfordulhat. A szereplők mind lovagok, várkisasszonyok, fegyverhordozók. A főszerepet tulajdonkép a gaz Svertling játszsza, kit Lövenstein Prokop neveltetett s a ki neki fegyverhozdozója. Olyanféle alak, mint az előbbi darabban Tamás, ki semmi gonosztettől sem riad vissza, hogy czélját elérhesse. A vad Farkasnak megfelelő alakot is találunk itt, a vad Tóbiz lovagot, ki azonban becsület dolgában már nem olyan csiklandós, mert szavát is megszegi. Egy helyen azt mondja róla, hogy „szemeit rettenetesen forgatván, elordítja magát.“ Máshol fogait csikorgatja.

Van a darabnak még egy ilyen alakja, Ulrik, Gellhorn ura, a ki „fogait csattogtatja dühében.“ Előfordul itt topábbá egy valóságos boszorkány is, Zembla, a vad Tobiz anyja, a ki előttünk is bemutatja művészetét. Egyszer például egy vesszővel lyukat fúr egy fán s e lyukon át hallhatóvá válik a mit a távoli várban beszélnek.

A motívumok szintén a javából valók: Borzasztó torony, hová a foglyokat dobják, hol kézzelfogható setétség uralkodik s hol félig elrothadt hullára akadunk, borzasztó barlang, mely előtt rettenetes tájék van, az egész szín merő kőszikla, melyen kígyók, békák és gyíkok mászkálnak; több vár leég, az első felvonás mennydörgéssel kezdődik; van benne leányrablás kétszer is, aztán bajvívás, isten-ítélet, földalatti börtön s még sok hátborzongató kellemes dolog.

Az I. felv. 18. jelenetében a vad Tobiz érzelgős szerelmi áradozásai, a 19. jelenetben pedig természetimádása juttatják eszünkbe a stürmereket. A III. felv. 8. jelenetében, midőn Adolf elalszik a borzasztó toronyban, előjön egy medve, elkezdi szag- lálni s aztán a ruháját szaggatni. Adolf felébredvén megragadja, mire a medve elbődítvén magát, földhöz vágja s aztán elfut. A beosztás is figyelemre méltó. Az I. felvonásban van 23 jelenés, a II-ban 22, a Ill-ban 13, a IV-ben 6, az V-ben 17 s ezenfelül sok változás.