Állami gimnázium, Eger, 1898

Apróbb összeesküvések, titkos gyűlések fölfedezése egyszerre jogczímet ad a kormánynak véres munkája megkezdésére. Frangepán és társai bakókézben vérzenek el; az üldözött protestáns papok és tanítók csapatosan idéztetnek a pozsonyi vértörvényszék elé, honnan az út egyenesen vérpadra, vagy, jobb esetben, nehéz gályarabságra vezet. Hogy elítóltetésük ne hordja a vallási üldöztetés bélyegét, politikai bűnöket bizonyítunk rájuk, mi a zavaros viszonyok közt, minden felelősség híján, nem is nehéz. Az üldözés a reformácziónak nem csak papjai, hanem hívei ellen is irányult. Különösen a vagyonosabb urak fogattak pörbe s elítéltetésük után konfiskálták birtokaikat.

A dölyfös idegen katonaság, mely a nemzet nyakán élő- dött, kirabolta a nemességet, zsarolta a jobbágyokat, betört családi szentélyeikbe, beszennyezve azok tisztaságát. E zsarnoki önkénnyel szemben az elkeseredés napról-napra nagyobb arányokat öltött s 1672-ben több felvidéki nemes úr (Szuhay, Petrőczy, Szepessy) állott az elégűletlenek élére, fegyverrel támadván a kormányzó hatalom ellen. E lázadást azonban a zsoldosok könnyű szerrel elnyomták s az udvar újabb okot talált benne az üldözések fokozottabb folytatására.

A kegyetlen kínzások elől Eszak-Magyarország protestáns nemessége Erdélybe menekült, mely már hosszú idők óta védő bástyája a magyarságnak, őre a szabadságnak és melegágya a nemzeti irodalomnak. A védelmet kereső magyar nemes urak pártolása miatt az előző évtizedben sokat kelle a kis Erdélynek szenvednie töröktől, némettől. Ennek elkerülése végett Apafi Mihály fejedelem nem akart ügyeikbe avatkozni, nehogy ismét újabb veszélyt hozzon országára. Végre Teleki Mihály, Apafi mindenható kanczellárja vette kezébe a menekülők ügyét, s miután Stambulban sem ellenezték a támadást, a franczia király pedig pénzt és katonát ígért: a fölkelés elé többé gátat vetni nem lehetett.

1678-ban a felvidékről Erdélybe menekült Thököly Imre tűzte ki a lázadás lobogóját s zászlói alá seregestől tódult Felső-Magyaroszág népe. Kuruczai elkalandoztak Ausztria határáig s boszútól és gyűlölettől eltelve, vad haraggal öldösték a királypárti labanezókat.

Erre aztán megijedtek Bécsben. ígértek mindent. S csakugyan adtak is valamit, mert a régóta szünetelő országgyűlést 1681-re összehívták, melyen az 1673-ban eltörölt nádori méltó