Állami gimnázium, Eger, 1898
Iskolai ünnepeken vagy más alkalommal tartott ünnepélyes istentiszteletekre a különböző felekezetű tanulók saját felekezetű tanáraik kíséretében vonultak testületileg az intézeti épületből saját templomukba. — A nem katholikus vallású tanulók is az intézeti épületben részesültek vallásoktatásban a helybeli kath. főgymnasium nem katholikus tanulóival együttesen. Azon iskolai ünnepélyekről, a melyeket az ifjúság hazafias érzületének, szépérzékének és lelkesedésének fejlesztésére és kegyeletének kifejezésére tartottunk, kivánok megemlékezni a következőkben. Azon, minden magyar ember szivét megrendítő és megdöbbentő gyászeset alkalmával, hogy szeretett Felséges Királyasszonyunk az emberi gonoszság szülte borzalmas gyilkosságnak esett áldozatul, a tanári karban méltóan nyilvánult meg az a legmélyebb fájdalom, az a bánkódó megdöbbenés, mely országunk minden fiának, mondhatni az egész világnak szivét töltötte be. A hőn szerető, fennkölt szellemű, a női és királynői erények magasztosságában kimagasló Felséges Királyasszonynak hazánk őrangyalának halála fölött — a megmérhetetlen veszteséget siratva — legmélyebb fájdalmának és legőszintébb részvétének adott kifejezést és értekezleti jegyzőkönyvbe foglalva örökítette meg áldva és imádva a legigazabb magyar Királyné emlékét. Az intézet 30 napig gyászt viselt, részt vett testületileg a szeptember 13-án tartott gyászistentiszteleten, Felséges Királyasszonyunk emlékét megörökítendő szoborra gyűjtést rendezett és szeptember 20-án gyászünnepélyt tartott. A gyászünnepély a nemzeti csapás nagyságához méltó fájdalomtelt megilletődéssel folyt le. Kolosy Mór tanár véste kegyeletes szavakkal az ifjúság leikébe elhunyt Felséges Királyasszonyunk áldott emlékezetét, a következő gyászbeszédben: Kedves tanuló ifjúság ! Még nincs egy éve, hogy O Felsége a magyar király szoborajándéka alkalmából hálaadó ünnepre gyűltünk e helyen össze a Mindenható azon jóságáért, melylyfi a király szivét a magyar nép felé hajlitá. Akkor megjelent az Ur lelkünk előtt fényességével, a sphaerálc zenéjében, e fényesség a jövő évezred homályával hajnallá szövődött s a sphaerálc zenéjében a jövő nemzedék örömzaját véltük hallani. Még alig eszméltünk, vájjon ez égi jelenség álom-e, vagy valóság, midőn egy orgyilkos átsurranó árnyéka elfedi előlünk
